Tegnap Kovásznára érkezett a Petőfi múzeumbusz. A helyi közönség a Super Coop üzletház előtti parkolóban tekinthette meg az „Átröpűlök hosszában hazámon” című vándorkiállítást, amely Petőfi Sándor születésének 200. évfordulója alkalmából indult útjára a Petőfi Irodalmi Múzeum kezdeményezésére. Az utazó kiállítás kiemelt célja, hogy Magyarországon, valamint a határokon túl is minél szélesebb körben mutassa be élményszerűen Petőfi Sándor életművét és ismertesse a költő életútját.
A múzeumbusz első állomása a költő szülővárosa, Kiskőrös volt, azóta mintegy százhatvan anyaországi és határon túli településen láthatta az érdeklődő közönség a vándorkiállítást.
A tárlat egyedi megközelítésből mutatja be Petőfi személyiségét, munkásságának ismert darabjait. A kiállítás címét adó mottó – „Átröpűlök hosszában hazámon” – a Dalaim című vers részlete, amely nemcsak Petőfi utazás iránti szenvedélyét és költői ambícióit fejezi ki, de utal a tárlat nem mindennapi jellegére is. A kiállítás képzeletbeli utazásra hív: 1845-ben felszállunk a gyorsszekérre Petőfi mellé, hogy a költő a „változó szerencse szekerén” felidézze számunkra múltjának meghatározó állomásait, és velünk együtt fürkéssze jövőjét.
A tárlat nem a költő életrajzát helyezi fókuszba, sokkal inkább az alkotói attitűdöt meghatározó döntési helyzeteket mutatja be, mint például a költővé válás, a társadalmi mobilitás, az életpálya megválasztása, a közéleti szerepvállalás, az irodalmi élet szervezése vagy a családalapítás.
A kiállítás gerincét tíz kiemelt gyűjteményi darab alkotja, mely a képzeletbeli utazás egy-egy állomását jelzi: ilyen az édesapa, Petrovics István mészárosbárdja, a Szendrey Júliától kapott gyöngyhímzéses pénztárca, vagy éppen egy biliárddákó, amelyet Petőfi a törzshelyén, a Pilvax kávéházban használhatott. Minden relikviához tartozik egy-egy kiemelt vers, valamint számos idézet, kézirat, művészeti alkotás és irodalomtörténeti érdekesség, amelyek együttesen egy-egy meghatározó élethelyzetet vagy témakört tárgyalva mutatják be a költő életének legfontosabb állomásait. Ezek a változatos módon elrejtett tartalmak önálló felfedezésre, kutatásra ösztönzik a látogatót, több érzékszervet is bevonva a tapasztalatszerzésbe. A kiállítás részei önmagukban is értelmezhető, zárt egységeket alkotnak, amelyeket többféle narratívába fűznek össze a látogatókat és Petőfit egyaránt megszólító kérdések, az Úti jegyzetek Patkós Márton színművész által megszólaltatott sorai és a János vitéz fordulatai.
Az első tematikus kiállítási egységben Petőfi legelőre közölt arcképe (Barabás Miklós, 1845) és a helykeresést, a költői önmeghatározást fókuszba helyező Sors, nyiss nekem tért című költemény kapcsán megismerkedhetünk a képet közlő Pesti Divatlappal, megtudhatjuk, mit jelentett a korban egy ilyen folyóirat, hogyan alakult Vahot Imre és Petőfi kapcsolata, s milyennek látta Jókai Mór barátja arcképét. Az utolsó állomáson az 1847-ben megjelent Petőfi összes költeményei című kötet jelenik meg, így Petőfi szándékától, hogy az irodalmi élet meghatározó szereplőjévé váljon, a megvalósulásig, azaz a verseiben örökké élő költő alakjáig vezet a képzeletbeli utazás. Az egyes állomások során izgalmas formai és vizuális megoldások jelenítik meg többek között az Egy estém otthon, a Szeptember végén és Az alföld című verseket.
A tárlat záró részében írók, költők Petőfiről szóló idézetei olvashatók, a busz hátsó üléssorán a PIM-ben őrzött Petőfi-relikviákból egy digitális kollázst alkothatnak a látogatók, próbára téve a kiállításon megszerzett tudásukat – közölték a szervezők a sajtónak kiadott tájékoztatójukban.
Kovásznai állomásán a mozgótárlatot számos gyermek és fiatal látogatta meg, ottjártunkkor pedagógusokkal találkoztunk, láttunk nagymamát is unokájával, amint a buszon található interaktív feladatokat igyekeztek megoldani. A mozgótárlatot holnap a sepsiszentgyörgyi, holnapután pedig a baróti közönség tekintheti meg.
