2007. december 11-től a foksányi bíróságon tizenkét tárgyalás zajlott, az utolsó tavaly október 14-én. A végzést 21-én közölték: alaptalannak minősítették az ozsdolai közbirtokosság kérését, és elutasították.

November 24-én Pál István a Vrancea megyei törvényszéken megfellebbezte az alapfokon hozott ítéletet. December 11-én a tárgyalást az alperes meg nem jelenése miatt január 15-re napolták el. A közbirtokosság elnöke bemutatta az alapfokú döntést, s kérte a bírói testület elnökét, ne húzza az időt, hozzák meg az ítéletet, hogy tovább lehessen lépni a táblabíróságra, majd ki lehessen vinni az ozsdolaiak panaszát a strasbourgi nemzetközi bíróságra. Pál István elmondta: szívügyének tekinti az ozsdolaiak jogos panaszát, mellyel 1990 óta foglalkozik, akkor járt először Vrancea megyében. A közbirtokosság elnöke azt is elmondta, hogy egy iratcsomójuk a nemzetközi bíróság asztalán immár két éve, és nemrég kapott visszajelzést, az előválogatáson már túljutott, de így is évekig kell várni, amíg napirendre tűzik. Az ozsdolaiak az 1-es és a 169-es törvény alapján csak 1600 hektárt igényeltek vissza, holott az 1968-as megyésítés nyomán Vrancea megyébe 1879 hektár került át. A 247-es törvénnyel a különbözetet kérték, illetve visszakövetelték a magán- és az egyházi erdőket is. Összesen 2400 hektár erdőterületről van szó, amiből a mai napig semmit nem kaptak vissza.

A tulnici-i közbirtokosság nem rendelkezik telekkönyvvel, de van egy 1921-ből származó helyrajzuk, mely alapján visszakértek 6000 hektár erdőt és 4000 hektár legelőt, a Vrancea megyei prefektúra viszont 14 138 hektárra állított ki számukra birtoklevelet. A különbözet az ozsdolaiak és gelenceiek egykori erdőjussa.

Az ozsdolaiak egyetlen reménye a strasbourgi nemzetközi bíróság maradt.