Egy sikertelen reformkori próbálkozás után az 1850-es évek második fele hozta meg a lehetőséget a Rikánbelőli Kommunitásnak, hogy Háromszéken középiskola létesítését szervezze. Elsősorban a Kommunitás tagjai – a sepsi-, kézdi- és orbaiszéki református és unitárius lelkészek –, de főurak, tanítók és hivatalnokok vettek részt a munkában, melynek helyi mozgatója Gödri Ferenc esperes volt. Már 1855-ben felkérték báró Kemény Ferencet és gróf Mikó Imrét, az Erdélyi Református Egyházkerület főgondnokait és Bodola Sámuel püspökhelyettest az iskola ügyének pártolására az Egyházkerületi Közgyűlésben.

Gróf Mikó Imre hamar felismerte az iskola alapításának szükségességét és latba vetette befolyását, illetve jelentős pénzadományokkal támogatta az ügyet már kezdetektől fogva.

Több település versengett, hogy otthont adhasson az iskolának. A nemes versengésből a központi fekvésű Sepsiszentgyörgy került ki győztesen, mivel telket és jelentős pénzbeli hozzájárulást ígért. Az iskolaalapítók több pártra szakadtak abban a kérdésben, hogy ipariskola, reáliskola vagy gimnázium létesüljön-e, végül a gimnázium mellett döntöttek, mely értelmiségi pályára készít.

Az Egyházi Főtanács utasítására 1858 őszén beindult a IV. elemi osztály, melyre a következő tanévben építhető volt az I. gimnázium. A tanítás a református (vár)templom mellett indult meg, egyetlen tanár – Vajna Sándor – kapott kinevezést, a tantárgyak nagy részét tanítók oktatták. Még ki sem teljesedett az algimnázium, a gondnoki kar felismerte, hogy sürgősen bentlakásra van szükség, mert az iskola így éri el igazi célját. Megindult a telekvásárlás és építkezés hosszú és nehéz időszaka. Az 1863–64-es tanévben költözött le az intézmény az iskola mai helyén álló épületekbe, ahol istállóból, szekérszínből alakítottak ki osztály- és hálótermeket.

A főtéri szárnyat 1870–76 között építették Zofalh Gusztáv tervei alapján. A tervet gr. Mikó Imre rendelte és fizette, az építőanyag nagy részét Háromszék lakói hordták össze szekerekkel. Sepsiszentgyörgy városa adta a telket a korábbi ígérete szerint, illetve alapítványt tett az épület javára. Iskolakezdéskor ide költözhetett a bentlakás, a földszinti termeket bérbe adták üzlethelyiségnek. Még abban a hónapban elhunyt gr. Mikó Imre, aki márciusban 60 ezer forint adományt tett az intézmény javára a további fejlesztés érdekében. Ekkor döntött úgy az elöljáróság, hogy az iskola mindhárom alapítóját belefoglalja az intézmény nevébe: a református egyházat, Háromszék népét és gróf Mikó Imrét. Így lett Református Székely Mikó Tanoda, illetve később Református Székely Mikó Kollégium a neve 1948-ig.

Jelentős fejlődésnek indult az iskola, már három rendes tanár fizetésére volt fedezet, az elöljáróság gondolkodni kezdett azon, hogy főgimnáziummá fejlessze az intézményt. A főgimnáziumi osztályok beindításával egy időben épült a déli szárnyépület Alpár Ignác tervei alapján.

Amikor az első érettségiző évfolyam 1893-ban elhagyta az alma matert, az korszerű és jól felszerelt tanintézmény volt. A tanári állásokat betöltötték, a könyvtárakat, szertárakat megfelelő helyre költöztették és rendszerezték, beindult az Önképzőkör. Itt szerveztek az erdélyi középiskolák között elsőként konviktust, ezzel kiteljesítették a kollégiumi rendszert.

Az első világháborúig a fejlődés és konszolidálódás jellemző az iskolára, a tanulólétszám évről évre emelkedett. Az elöljáróság egy újabb épületszárny emelésének tervét fontolgatta, ennek érdekében meg is vásárolták a szomszédos telket. Be kellett látni viszont, hogy a piac és egy forgalmas utca szomszédságában az iskola helye nem megfelelő pedagógiai és egészségügyi szempontból, ezért úgy döntöttek, egy teljesen új internátusépületet kell építeni a város egy csendesebb pontján.

Az új terv megvalósítása érdekében Ujjvárossy József főgondnok az akkor 100 ezer koronát érő erdejét ajánlotta fel az iskola javára, hogy azt értékesítve megvásárolják a telket. A világháború és az impériumváltás átrendezte a terveket és célokat: legfontosabb volt az anyanyelvi oktatás biztosítása a megye minden tanulni vágyó fiatalja számára. Csutak Vilmos akkori igazgató úgy szervezte meg a kollégiumot, hogy az épületbe fogadta a Polgári Leány- és Fiúiskolát és az elemi iskolát, így naponta késő estig folyt az oktatás. Az igazgató maga járta a falvakat és biztatta a szülőket, a tehetséges gyermekeket: tovább kell tanulni, erre a Székely Mikó Kollégium lehetőséget biztosít.

A két világháború között a kollégium csak a belső erejére támaszkodhatott, Csutak Vilmosnak mégis sikerült közadakozásból a Református Leányiskola számára új épületet emeltetnie.

A második világháború időszaka is jelentős károkat okozott az iskola életében. Az 1940. november 10-i földrengés annyira megrongálta az épületet, hogy át kellett költöztetni az intézményt a tanítóképző épületébe. A háborús állapotok miatt szünetelt is az oktatás, 1944 decemberében kezdték újra a saját épületben. Ekkor a fiútanulók mellé lányokat is vettek fel rendes tanulókként, illetve vállalták a tanítóképző beindítását is. Ugyanakkor magánvizsgára állhattak azok a fiatalok, akiknek a háború miatt meg kellett szakítaniuk tanulmányaikat.

Az 1944–45-ös tanévben az intézmény a Magyar Tannyelvű Líceum nevet viselte, majd újra Református Székely Mikó Kollégium lett az államosításig. Az államosítás után többször változott a neve, volt Magyar Fiúlíceum (1948–1953), X. osztályos Fiú-középiskola (1953–1954), 1-es számú Magyar Tannyelvű Középiskola (1954–1958), 1-es számú Középiskola (1958–65), 1-es számú Líceum (1965–1974), 1-es számú Reál-Humán Líceum (1974–77), Matematika–Fizika Líceum (1977–1989). Végül visszavette nevét, a Székely Mikó Kollégiumot.

A tanügyi reform szellemében bevezették a tizenegy évfolyamos oktatást, melyet 1954 és 1957 között újra tíz évfolyamosra csökkentettek. 1955-ben sikerült annyi pénzt fordítani az iskola anyagi fejlesztésére, hogy kicserélték a bútorzatot, korszerűsítették a tornatermet, majd lebontották az udvaron levő régi épületeket. 1958-ban készült el a „kicsi épület” hat új osztályteremmel, konyhával és étkezdével. 1973-ban bocsátották az iskola rendelkezésére az egykori Jókai Nyomda épületét, ahol akkor iskolaműhelyeket rendeztek be.

Az 1977-es földrengés nagy károkat okozott az épületben: megrongálódtak a szaktantermi berendezések, beszakadt a tető, az épület teljes statikai megerősítést igényelt. A tanítást a kicsi épületben, a 2-es számú Általános Iskolában és az Olt utcai Mezőgazdasági Líceum termeiben folytatták. 1978. szeptember 1-jén fejeződött be a főépület javítása, a szaktantermeket többévi gyarapítással sikerült újra korszerűen felszerelni. Az akkori Matematika–Fizika Líceumban a szaktárgyak oktatásáé és a termelési gyakorlaté volt a főszerep: a líceumi tanulók órarendjében heti kétnapnyi tanítási órában oktatták a szaktantárgyakat, havonta egy hétig pedig műhelygyakorlaton vettek részt.

Az 1989-es fordulat kétszeresen is változást hozott: az intézményben visszaállt a magyar tannyelvű oktatás, és a gimnáziumi jelleg lehetőséget nyitott a fiataloknak humán értelmiségi pályára is lépni.

Lehetőség nyílt a testvér­iskolai kapcsolatok építésére és ápolására, valamint új hagyományok teremtésére. A hazai és külföldi versenyeken, fesztiválokon való részvétel új távlatokat nyitott a megmérettetésre. Ma több mint 1300 diák tanul iskolánkban az általános iskola alsó és felső tagozatán, illetve a gimnáziumban. Őket több mint száz pedagógus oktatja-neveli.

Csikós  Júlia