Életünk során számos kellemes és kellemetlen élmény ér bennünket, a mód, ahogyan reagálunk ezekre, teljesen egyéni. Látni olyanokat, akik fűnek-fának elmesélik életüket, mások pedig egyre zárkózottabbakká válnak. A csalódások, a fájdalmak, a veszteségek megkeményítik az ember szívét, és befalazzuk, hogy ne érjen több szenvedés.

A Le a falakkal azt jelenti, hogy kell merni kibújni a rejtekhelyünkről, a zárkózottságból, és megadni saját magunknak azt az esélyt, hogy befogadóvá váljunk és hogy elfogadjuk az életet. Hiszen az élet mindent magában foglal, jót, rosszat, ha pedig nem vagyunk hajlandók ezt elfogadni, akkor magát az életet utasítjuk vissza. Irreális elvárás az, hogy mindig csak kellemes élményben legyen részünk. A kudarcok, a visszautasítások ugyanúgy részei az életnek, és ezeknek is megvan a maguk szerepe. Ezek azok a dolgok, amelyek erősítenek, tanítanak, tanulságokat hordoznak, akár továbblépésre, fejlődésre késztetnek.

Továbbá az ember hajlamos arra, hogy a jót túl erősen akarja, és ragaszkodni kezd hozzá. Ez a ragaszkodás is az élet áramlásának a megakadályozása, hiszen minden mulandó, engedni kell, hogy változzon, átalakuljon és egyre frissebb tapasztalatokkal cserélődjön. Tehát le a falakkal, hogy az életet és annak áramlását befogadni tudjuk, megtanulva azok leckéit, majd továbbengedni magunkon, hogy minden egyes újabb érkező élményt megtapasztalhassunk és magunk javára fordíthassunk.

Keresztes Erika bizalmi tanácsadó