Nagy érdeklődés követte és nagyszerű hangulatban zajlott az első alkalommal megszervezett FesztiVÁRkos az árkosi unitárius vártemplom kertjében szombat délután. A gyermekeknek izgalmas játékokat, a felnőtteknek kellemes nyáresti beszélgetéseket és poharazgatást jelentett a rendezvény, „megfűszerezve” a Lávmasin Sz!ntezenekar jó hangulatú koncertjével, filmvetítéssel és egy különleges kiállítás megnyitójával.
Elöljáróban Biró Attila unitárius lelkész köszöntötte a vártemplom egyik bástyájában berendezett kiállítás iránt érdeklődőket és a „nyáresti vigadalom” résztvevőit, mint fogalmazott, a találkozás célja alkalmat teremteni a barátkozásra, arra, hogy a 200 éves templom és 500 éves várfalak árnyékában jól érezzük magunkat.
A kiállításról elsőként József Álmos nyugalmazott tanár, helytörténész beszélt, aki elmondta, hogy maga is világháborús dokumentumok gyűjtője, és ebben a minőségében vállalta el a kiállítás méltatását. Ez a tárlat is bizonyítja, hogy több mint száz évvel az első világháború után is rengeteg szakember és amatőr érdeklődik a téma iránt, és hogy a borzalmak mellett megmosolyogtató pillanatokról is beszámolnak a háborús feljegyzések. Ez a kiállítás „alulnézetből” mutatja be a háborús történéseket, és egyúttal Árkos háborús hőseire is emlékezhetünk, valamint a Szentkereszty családra, akik felvállalták, hogy közvetítenek a fronton lévő katonák és hozzátartozóik között. Kamenyitzky Etelka haditudósítót parafrazálva, így zárta szavait: „A kiállítást nézve hajtsd le a fejed (…), lásd meg a személyen túl kezdődő dolgokat, és tanulj a történelemből...”
Magyarosi Sándor hadtörténész kiemelte, hogy a múltról való tudásunkat két módon szerezzük: emlékeinkből vagy a történelemből. Akkor lesz a tapasztalatból és emlékezetből történelem, amikor kihalnak azok, akik emlékeznek. Ebben az esetben is így van, már valamennyien meghaltak, akik részt vettek a két világháborúban, de a tárgyak túlélték őket. Székelyföld azért is jellegzetes ilyen szempontból, mert innen nemcsak elmentek az emberek harcolni, hanem mindkét háborúban ide is elért a front, és ennek igen sok nyoma maradt, amint a kiállítás is mutatja. Megpróbálták úgy összerakni ezeket a nyomokat – tette hozzá –, hogy visszaadjanak egy keveset a háború hangulatából.
Rusz István László a gyűjtemény tulajdonosaként köszönetet mondott a méltatóknak, majd Biró Attila unitárius lelkésznek is, akinek többszöri unszolása nyomán készült el végül a kiállítás erre az alkalomra.
A hadtörténész tárlatvezetést is tartott, lelkesen mesélve a különböző zászlóaljak címereiről, jelvényekről, képeslapokról, egy úzvölgyi támadás rajzáról, a második világháborús magyar és német felszerelési tárgyakról és arról az első világháborús pajzsokkal „felszerelt” lövészárokról, melyet kívülről és belülről is megtekinthettek az érdeklődők. „Ha ezek a tárgyak mesélni tudnának...” – jegyezte meg az egyik néző a megilletődött csendben. Meséltek, szavak nélkül.
