A sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház társulata idén Ivan Viripajev Oxigén című darabjának Pálffy Tibor által rendezett feldolgozását mutatta be a Magyar Színházak Kisvárdai Fesztiválján, ahol az előadás elnyerte a magyar Kulturális és Innovációs Minisztérium által odaítélt második díjat „a színházi nyelv radikális újrafogalmazásáért”. A díjról a rendezőt kérdeztük, aki alkotótársaival együtt pénteken vette át Kisvárdán a rangos elismerést.
– Sok alakításdíjat kaptál már Kisvárdán, de előadásodat még nem díjazták. Milyen érzés volt átvenni ezt elismerést?
– Premier volt számomra, meg is lepett. Valójában nem az volt furcsa, hogy a zsűri értékelte az előadást, mert én is fontos produkciónak érzem az Oxigént, inkább az lepett meg, hogy a fesztivál közönsége is jól fogadta. Nem voltam biztos benne, hogy méltányolják azt az újszerű nyelvezetet, amellyel kísérleteztünk. Én már annak nagyon örültem, hogy el tudtuk vinni, meg tudtuk mutatni az előadást Kisvárdán. A díj hab a tortán.
– Nagyteremben mutattátok be az előadást. Mesélj egy picit erről.
– Izgalmas volt, ugyanis itthon a Kamarateremben játsszuk az Oxigént. Aggódtam is emiatt, de amikor megláttam a felszerelt díszletet, és elkezdtünk próbálni, azt mondtam: ez így tökéletes. Nagyon jól működött nagy térben is az előadás, felerősödtek ezáltal egyes jelenetek, kijelentések. Nem színházbarát tér a kisvárdai Művészetek Háza színházterme, de érdekes módon vannak előadások, amelyeknek javára válik.
– A színészek, Korodi Janka és Kónya-Ütő Bence hogyan vették a kihívást?
– Ők is izgultak az új helyszín miatt, ez volt az első alkalom, hogy kivittük az előadást a Kamarateremből, és nem szentgyörgyi közönségnek játszottunk. Valóban kockázatos más térben játszani egy ilyen jellegű produkciót, amely nem követi a klasszikus dramaturgia szabályait. De jól ment minden, a kollégák kitettek magukért. Itt Deák Katalin dramaturg és Rancz András látványtervező nevét is szeretném megemlíteni.
– A kiértékelő beszélgetésen milyen vélemények hangzottak el?
– Nagyon jó volt a beszélgetés, mindenki egyetértett abban, hogy jól sikerült az előadás. Kicsit hiányoltam a vitát, de persze örültem neki, hogy ennyire pozitívan értékelték a látottakat. Kozma András dramaturg, műfordító és Gulyás Gábor filozófus, esztéta méltatta a munkánkat; mindketten elismert szakemberek, akik ráadásul jól ismerik Viripajev munkásságát, ezért is voltak meghíva. Elméleti szinten fogalmazták meg mindazt, amiről az előadásunk szól, szerintük összhangban volt a produkció Viripajev újszerű dramaturgiájával. Hallgatva őket, az volt az érzésem, hogy tényleg nagyon ráéreztünk... Kozma András azt mondta, hűek maradtunk a sepsiszentgyörgyi társulat közismerten nyitott, kísérletező voltához, ami kimondottan jólesett.
– Mit fogsz legközelebb rendezni?
– Nem tudom, nyitott vagyok bármire. Nincs tudatos törekvés bennem arra, hogy kiteljesedjek rendezőként, egyszerűen csak elfogadom az adódó lehetőségeket.
