Két lány áll a fűben, hosszú ruhában. Egyikük kezében hegedű, a másik egy grúz hangszert, csongurit penget. Hátuk mögött málladozó fal, rajta érdekes mintázatok jelzik, hogy nem csak az enyészet dolgozott itt.
Lábaik előtt két kutya bóklászik olyan csendesen, mintha tudnák, hogy minden hang fontos, szemközt nagyrészt padokon vagy a földön ülve, falnak támaszkodva helyezkedik el a közönség. Ott is van kutya, ez is békésen adja át magát a nyáresti hangulatnak. A lányok zenélnek, énekelnek: saját szerzeményeket, magyar, bolgár, grúz népdalok és Bartók Román népi táncok művének feldolgozását adják elő. A hallgatóság elbűvölten tapsol, ráadást is kap, sőt, végül meg is énekeltetik, három szólamban. Az élmény egyszeri és megismételhetetlen.
A helyszín egy falusi művelődési ház udvara. Az épületet felújították, az udvaron még akad rendezni való, a csűr pedig meglehetősen rossz állapotban van, de így is nemes célt szolgál: második alkalommal ad helyet a sepsiszentgyörgyi és pécsi képzőművész-palánták nyári táborában született művek zömének. Vannak benti és kinti alkotások, a csűr mögött erdőbe váltó füves területen, patakparton is néhány. Mindegyik üzenetet hordoz, alkalmi látogatónak nem is mindig érthetőt, a kiállítás és a koncert, a tágas udvar és a déli hőség után megenyhült levegő azonban harmonikus egésszé áll össze.
Bikfalván szombat este Várallyay Petra és Bolyki Sára – két igen tehetséges, már fiatalon is több rangos díjjal kitüntetett magyarországi zenész – etnodzsesszkoncertje zárta az idei művészeti hetet. A szabadtéri hangversenyen az alkotótábor résztvevőin és néhány helybelin kívül főleg sepsiszentgyörgyiek vettek részt, jelezve, hogy megér egy kiruccanást, ha ilyen oldott körülmények között ilyen színvonalú rendezvényt kínálnak. Jöhet több is, másutt is: igazából most kezdődik a nyár.