Fekete Réka
A kezdeti szándéknyilatkozattól, amelyben a sepsiszentgyörgyi és a háromszéki önkormányzat, a magyar pedagógusszövetség, civil szervezetek képviselői és a kezdeményezők – köztük Birtalan Ákos parlamenti képviselő – kifejezték szándékukat helyi felsőfokú állami egyetem létrehozására, az 1997-es tanévnyitóig sok víz lefolyt az Olton. Amikor már minden engedély megvolt a kolozsvári Babeș–Bolyai Tudományegyetem főiskolája, a sepsiszentgyörgyi menedzsmentkollégium indításához, és harminchat magyar és huszonnégy román fiatal is sikeresen felvételizett, épületvita borzolta a kedélyeket: hol induljon a képzés?
A döntésig Andrei Marga, a BBTE rektora és Virgil Petrescu oktatási miniszter is megfordult Sepsiszentgyörgyön, végül a hatóságok által eredetileg kijelölt helyen, a textilipari iskola Kós Károly tervezte épületének földszintjén rendezkedett be a Domokos Ernő által irányított kollégium.
A következő tanévben Cziprián-Kovács Loránd vezetésével közigazgatási szakkal bővült a kínálat, a tanévnyitón százharminc elsőéves és negyvenkilenc másodéves hallgatót köszöntöttek a megyei könyvtár Gábor Áron-termében. A mezőgazdasági szakközépiskola Csíki utcai épületének egy részét, majd az iskola megszűnése után az egész épületet átvette a helyi főiskola, és csak 2000-ben vált bizonyossá, hogy a sepsiszentgyörgyiek saját egyetemi székházat építhetnek a BBTE támogatásával.
2007-től néhány évig ökológiai és biotechnológiai rendszerek tudományának mérnöki képzése is működött a korábbiak mellett, bővült a gazdaságtudományi ág, és 2014-től környezettudományi szak indult Bartalis Ildikó irányításával. Időközben egyetemi rangra emelkedett a BBTE sepsiszentgyörgyi kihelyezett tagozata, 2007–2010 között a hallgatók száma meghaladta az ezret. A 2009-es tanévnyitó történelmi fordulatot jelentett, a sepsiszentgyörgyi egyetem a félig kész Stadion utcai székházba költözött.
Eddig a rövid történelem, amely zökkenőkkel együtt a fejlődésről szólt. De mi történik jelenleg?
A 2022/2023-as tanévet háromszáz hallgatóval zárta a helyi egyetem – ennyi látogatójuk a nagyobb háromszéki óvodáknak is van –, a magyar egyetemisták aránya folyamatosan csökken, jelenleg az alapképzésben alig közelíti meg az ötven százalékot (mesteri csak román nyelven működik), ráadásul idén a százkilencvenhat magyar hallgatóból hetvennyolcan távoktatásban tanultak. Fogytak a hallgatók, szakonként változó, de lényegében alig néhány százalék a főállású oktatók aránya, az óraadók keveslik az órabért, gyakran hiányoznak.
Mindezek mellett a kezdeti lelkesedés után nagyon korán személyes ellentétek csaptak össze, a különböző szakok nem működnek együtt, külön tartják a tanévnyitót, a ballagást, nincsenek információik egymás munkájáról. A kutatás területén nincsenek áttörő eredmények, talán közepesek sem, az oktatók és a hallgatók alig-alig vesznek részt a város, a térség életében, nem érezhető az egyetemi légkör, a háromszéki középiskolák többségében pezsgőbb az élet, mint a BBTE sepsiszentgyörgyi kihelyezett tagozatán.
A sorvadás, a minőség megfeneklése okainak a keresése, a megoldások megtalálása nem tisztünk, de egykor a kezdeményezőkkel együtt hittük, megvalósítható egy álom, városunk és vidékünk rákerülhet a felsőoktatás térképére. Úgy tűnik, a szándék, a kezdeti összefogás és sokak évekig tartó közös munkája nem elegendő, a széthúzás közelebb visz a lejtőhöz, mint a felfelé íveléshez.
