Az Európai Unió Bíróságának (EUB) Nagytanácsa által a C-158/21. sz. ügyben hozott 2023. január 31-ei ítélete jelentős fordulatot eredményezett az Európai Unió kisebbségei számára. Az ügyben Pablo Llarena, a spanyol legfelsőbb bíróság bírája európai elfogatóparancsot (EEP) kért a katalán száműzöttek, köztük Lluís Puig és Carles Puigdemont ellen, akik a 2017-es katalán függetlenségi népszavazást követően Belgiumba menekültek. Az európai elfogatóparancsot a népszavazással kapcsolatos közpénzekkel való visszaélés vádja alapján kérték.
Az EUB döntését a katalán függetlenségpárti mozgalom áttörésként ünnepelte, mivel lehetővé tette, hogy a katalán ügy sajátos körülményeit az uniós jog keretében vegyék górcső alá. Az ítélet legfigyelemreméltóbb fejleménye, hogy az EUB bevezette a „személyek objektíven azonosítható csoportjának” fogalmát. Ez alapján, ha egy tagállam egy ilyen csoportba tartozó személy kiadatását kéri, annak végrehajtása a körülmények függvényében mérlegelés tárgyát képezheti. Az EUB arra hívta fel a figyelmet, hogy ha egy tagállam (ez esetben Spanyolország) igazságszolgáltatási rendszerében fennálló rendszerszintű vagy általános hiányosságok miatt bizonyos objektíven meghatározható csoportok tagjainak viszonylatában sérülhet az Unió Alapjogi Chartája 47. cikkének második bekezdésében biztosított tisztességes eljáráshoz való alapvető jog, akkor egy másik uniós ország megtagadhatja az adott személyek európai elfogatóparancs alapján történő kiadását. Ez úttörő jelentőségű fejlemény, amelyre precedensként lehet hivatkozni a jövőben, ha valamely állam politikai célokra akarná eszközként felhasználni az európai elfogatóparancsok jogintézményét.
Az ítélet a katalán függetlenségpárti személyeket „objektíven azonosítható csoportként” ismerte el, akiket a jogállami garanciák elégtelensége hátrányosan érint. Ez az „elismerés” jelentős eredmény az alperesek és más üldözött kisebbségek számára az EU-ban. Megállapítja, hogy az ilyen csoportot érintő igazságügyi hiányosságok a kiadatás megtagadásának érvényes indokai lehetnek, hasonlóan az elfogatóparancsot kibocsátó tagállam igazságszolgáltatásában meglévő rendszerszintű hiányosságokhoz.
Carles Puigdemont korábbi katalán elnök, az EEP egyik célszemélye üdvözölte az „objektíven azonosítható csoport” mint új kategória elismerését, melynek okán a hasonló jövőbeni esetekben más nemzeti közösségek tagjai is igényelhetik a kiadatásuk megtagadását, amennyiben az egyéni alapjogaik megsértésének veszélye a kiadatást kérő állam viszonylatában fennáll. Kiemelte: ítélet a katalán száműzöttek elleni újabb európai elfogatóparancsok kiadását a gyakorlatban kivitelezhetetlenné teszi a jövőben, megfosztva ezzel egy eszköztől az „üldöző” spanyol hatóságokat.
Annak jobb megértése érdekében, hogy mit jelent ez a 2023. január 31-i ítélet az európai nemzetiségek számára, érdemes megjegyezni: az Európai Unió Bíróságának nagytanácsa helyénvalónak tartott emlékeztetni arra, hogy az európai elfogatóparancsot létrehozó határozat egyetlen rendelkezése sem értelmezhető úgy, hogy az tiltja egy személy átadásának megtagadását többek között etnikai származása, nemzetisége vagy büntetőeljárás, vagy büntetés céljából.
A katalánok ügyében a közeljövőben több hasonló nemzetközi bírósági döntés is várható, melyek minden valószínűség szerint tovább növelik majd Katalónia és más kisebbségek, őshonos nemzeti közösségek és állam nélküli nemzetek lehetőségeit, hogy megvédjék jogaikat. Az Európai Unió Bírósága által most meghatározott „objektíven azonosítható csoport” fogalma új jogi pajzsot jelent e közösségek politikailag motivált diszkriminációjával szemben. E közösségek tagjai mostantól az eddiginél hatékonyabban védve lesznek a visszaélésszerű és politikai indíttatású európai elfogatóparancsokkal szemben.
Dr. Dabis Attila
(A szerző politológus, az SZNT külügyi megbízottja, tanácsadó a Corvinus Egyetemen)
