Mózes László
Tizenöt hónapos késéssel ugyan, de tegnap nagy csinnadrattával felavatták Brăila mellett az új Duna-hidat. Eltekintve az építkezés késlekedésétől, illetve attól a szokványos ténytől, hogy a létesítmény valójában még most sincs teljesen kész, az öt év alatt elkészült híd igen komoly megvalósításnak tekinthető. Sőt, a csütörtöki átadási ünnepségen Klaus Iohannis államfő úgy fogalmazott, az ország legnagyobb infrastrukturális beruházása a rendszerváltás óta.
Nem is meglepő, hogy a hídavatáson csak úgy röpködtek a nagy szavak, a felek pedig egymást túlharsogva igyekeztek minél tekintélyesebb politikai tőkét is kovácsolni maguknak. Marcel Ciolacu miniszterelnök kijelentette: „erős és büszke európai nemzetként építjük a sorsunkat”, s szerinte a híd a gazdasági patriotizmus jelképe is egyben. Hogy e szimbólumról szólhasson, nyilvánvalóan kellett a japán építők tudása is, de ezt már nem ő, hanem az előtte felszólaló Iohannis említette. Nicole Ciucă szenátusi elnök is felzárkózott az előtte szólókhoz, mondván: az építmény nemzeti büszkeségre okot adó, míg Sorin Grindeanu szállításügyi miniszter a remény hídjának nevezte az átadott létesítményt.
Persze, eme hangzatos szavakat is könnyebben megemésztené az átlagpolgár, ha gyakrabban készülnének el efféle, valóban komoly infrastrukturális beruházásokkal, ha az ország autópálya-hálózata még mindig nem lenne lehangolóan szerény. Vitathatatlan, így is örömre s némi elégtételre is okot adó fejlemény a hídavatás, ám e markáns gazdasági eredmény értékelésekor nem lehet eltekinteni számos más építkezési késlekedéstől, halogatástól sem. Hiszen mindeközben nem csupán az idő telik, hanem a reménykedők, a valamikori jobb közlekedési infrastruktúrában bizakodók ideje is fogy.
Ennél is aggasztóbb viszont, hogy mindeközben nem csupán a nemzetközi helyzet fokozódik – Bacsó Péter filmjéből idézve Virág elvtárs emlékezetes szavait –, hanem a romániai társadalmi és politikai viszonyok is erőteljesen erodálódnak. Hiszen míg az ország nagyjai hídavatáson ünnepelnek, tanulmányozható az INSCOP közvélemény-kutató intézet legfrissebb felmérése, mely nem csak a kormánypártok népszerűségének további csökkenését mutatja, hanem a nacionalisták, szélsőségesek erősödését is.
A pártok támogatottsága e pillanatban a következőképpen alakul: amennyiben most vasárnap tartanának választásokat – jövőre négy alkalommal is urnák elé várják a lakosságot! –, ugyan továbbra is a Szociáldemokrata Párt kapná a legtöbb szavazatot, de már csak 28,7 százalékot, míg ellenzéki pártként 36,6 százalékos támogatottsággal rendelkeztek. Koalíciós partnerük, a liberálisok a maguk 18 százalékos támogatottságával (2021 júniusában még 26,6 százalékon álltak) kiszorultak a második helyről, őket a szélsőséges Románok Egyesüléséért Szövetség (AUR) előzte meg, utóbbiak két év alatt 14,2 százalékról 20,1 százalékra erősödtek. Támogatóiktól eltekintve, eme politikai átrendeződésnek igazából senki sem örül, sőt, a magyar közösség arra is készülhet, hogy a jelenlegi kormánypártok nacionalista gesztusokkal próbálnak majd lefaragni az AUR támogatottságból.
Az pedig csak hab a tortán, hogy az elkövetkező választási esztendőben várhatóan sokasodnak majd a populista intézkedések, kijelentések. A fedezet nélküli nagyotmondások időszaka következik, és megeshet, nosztalgiával gondolunk majd arra a pillanatra, amikor a szóra emelkedő politikusok mögött bizonyosságként ott díszelgett egy újonnan avatott, Dunán átívelő, remek híd.
Borítókép: Iohannis (jobbról a második) és Grindeanu (mellette balról) a hídavatáson. Fotó: presidency.ro
