Ugyanis csendben mindenkiről annyi információval rendelkezhet, hogy ha azokat ügyesen (ki)forgatják, akkor a(z) (i)gazságszolgáltatás simán megvádolhat bárkit, például azért, mert úgymond nemzetbiztonsági kockázatot jelent. De hogy mi is a nemzetbiztonsági kockázat, azt pontosan nem lehet tudni, mert lehet például akár egy gazdasági tevékenység is. Az ártatlanul megvádoltakat egy kicsit megsétáltatják az igazságszolgáltatás útvesztőiben, majd elengedik, a vétkesek meg addig húzzák-nyúzzák a pereket, míg azok elévülnek.

De úgy látszik, a SRI főnökének lenni sem fenékig tejfel, mert íme, lemondott annak eddigi vezetője, pedig a jó állásának nem volt megszabva (se) hossza (se vége).

Azt rebesgetik, hogy azért mondott le, mert kihűlt a viszonya és nem kommunikált az ország elnökével, Klaus Iohannisszal, aki megbízta őt a feladattal ezelőtt nyolc évvel. Pedig bizony minden reggel az elnöki kávé és az újságok mellé olyan újabb hírekkel kellett volna szolgálnia, amelyek nem jelentek meg a nyomtatott sajtóban és a tévék, rádiók sem mondták be.

A korábbi elnök, Băsescu „nagy játékos” hírében állt, és mégis oda jutott, hogy azt mondta: nagyon hiányos a civil kontroll a titkosszolgálat felett, és minden igyekezete dacára az egy szörnnyé vált. Pedig ő sem volt egy angyal. Aztán jött Iohannis az új titkosszolgálati főnökkel, aki bizonyára a jó titkokat megtartotta magának nehezebb időkre, és ha valamiért szorul majd a kapcája, akkor előkaphatja. Például azt, amit az elnökről hall(gatóz)ott. De Hellvig úgy vallja, hogy a nyolc év alatt sikerült a Securitate örökségével végleg szakító, regionálisan átszervezett, nemzetközi partnereivel kiválóan együttműködő szervezetet létrehoznia.

Azért lehet jó viszonya például az amerikai titkosszolgálattal, a CIA-vel, mert elmondott nekik őszintén mindent elnökünkről (amit azok amúgy is tudtak) meg a többi baráti államfőről (hogy az ellenségesekről ne is beszéljünk), hisz mint kiderült, azok is lehallgattak minden államfőt. Tehát a mór (a SRI-főnök) megtette a kötelességét, és a mór mehet...

Elnökünk köszönetet mondott neki, és a meglévő (titkos) csillagai mellé adott még egyet, a Románia Csillaga érdemrend parancsnoki fokozatát. Lehet, azt adta oda neki, amelyet visszavett Tőkés Lászlótól. (Egy következő elnök Hellvigtől is visszaveheti.)

Azt is eredményként könyvelheti el, hogy körülbelül 40 SRI-s tábornokot nyugdíjba küldtek. Mondjuk, ez nem volt nehéz, mert időnap előtt nyugalomba vonulhattak. A többiek üzletemberekké váltak, mert valakinek tovább kellett vinnie a Securitate korábban is jól menő vállalkozásait. Mások állami állásokat vállaltak „szerényke” nyugdíjuk kiegészítése céljából, és sokukat be kellett ültetni „fede(ze)tt” állásokba, újságok szerkesztőségébe, tévéadókhoz. Így a régi szekus gárdából már nem sokan lehetnek, csak azok utódai. Mindezek ellenére a volt főnök kiemelte a „szekurizmus veszélyét”, amit a nagy megvalósítások hangoztatása után nem nagyon értek. Lehet, azért, mert a régi irattárak tartalmának egy részét egyes volt SRI-sek „privatizálták”, és még mindig felhasználhatják?

Hellvig büszkén hangoztatta, hogy mandátuma idején átadták az összes, kommunista titkosszolgálattól örökölt iratot az átvilágítási testületnek tanulmányozás végett. Addigra már azokat, amelyeket a SRI el akart tüntetni, biztosan el is tüntette. Volt lehetősége rá, mert nem sürgetett az idő, mint az elején, amikor a nagy sietségben a berevoiești-i szeméttelepre vittek ki egy rakást. Mivel elrothadásukhoz időre lett volna szükség, inkább megpróbálták elégetni, mert égési nyomokat is találtak rajtuk. Elég sok irat megsemmisülhetett, és a történtek után sokan mondhatták, hogy nem voltak bedolgozói a Securitaténak, mert nincs rá bizonyíték. No meg kellett a hely az új dossziéknak, melyekkel sakkban lehetett (vagy akár most is lehet) tartani egyes politikusokat.

Borítókép: Inquam Photos / Octav Ganea