Miközben az ukrán ellentámadás különösebb áttörések nélkül, kis intenzitással ugyan, de zajlik, az Egyesült Államok egyre több jelét adja annak, hogy szeretné látni legalább elméletben, hogyan képzelik el az ukránok a háború végét. Ennek érdekében a Központi Hírszerző Ügynökség (CIA) igazgatója a Washington Post szerint Kijevben járt, és arról egyeztetett az ukrán vezetéssel, hogy milyen körülmények között és – ami ennél fontosabb – mikor várható a háború vége.
Hogy ez a találkozó inkább amerikai nyomásra jött létre, az kitetszik abból is, hogy a Washington Post tudomást szerezett a „titkos” látogatásról, s ezt gyorsan világgá is kürtölte, ugyanakkor Zelenszkij ukrán elnök nehezményezte ezt egy, a CNN-nek adott interjújában, ahol elmondta, „meglepte őt”, hogy napvilágra kerültek a titkos megállapodás részletei, ugyanis szerinte mindennek „titokban kell maradnia, amit ő a CIA-jel egyeztet”. Ezek szerint az amerikaiak nem osztják ezen véleményét. De lássuk, miről szóltak ezek az egyeztetések, és milyen lehetséges határidőkkel kell Ukrajnának számolnia a háború lezárásáig.
Ukrajna tervei a jelenlegi helyzet és lehetőségeik fényében meglehetősen ambiciózusak, mondjuk azt tényleg nem lehet róluk állítani, hogy úgy általában ne gondolkodnának nagy léptékben. (Demkó Attila geopolitikai szakértő szerint az ukránok azonos szinten látják magukat Németországgal, az Egyesült Királysággal, Oroszországgal és bizonyos tekintetben az USA-val is. Demkó Attila egy interjújában elmondta, az ukránok, mivel egy kvázi regionális hatalmi tényezőként látják magukat, teljesen meg vannak döbbenve attól, hogy egy olyan „kis ország”, mint Magyarország, keresztbe mer tenni nekik. Azt már magam teszem hozzá, hogy az ukrán álláspont a nyers erő álláspontja, ilyen tekintetben, azt hiszem, tényleg ők az egyedüliek, akik hatékonyan bevethetők az oroszokkal szemben a Nyugat azon próbálkozásának folyamatában, hogy egy ellen-Oroszországot hozzanak létre.)
De visszatérve a tervekre, melyeket a CIA-nek bemutattak: őszig el akarják érni a Krím határait, ugyanakkor a Donbasz felől is hátrébb akarják tolni a határokat (ezt én mondjuk nem hiszem, hogy komolyan gondolják, a Donbasz jelentősége a NATO számára nagyon csekély, az igazi cél még mindig a Krím). Amint elérik a Krím határát, olyan nagy hatótávolságú tüzérségi rendszereket telepítenének oda, melyek segítségével rommá lőnék a félszigetet. Amikor ezeket a célokat elérik, elmondásuk szerint az oroszok fenyegetve érzik majd magukat, és akkor Oroszország hajlandó lenne leülni velük tárgyalni a békéről, amire szerintük nagyjából év végén kerülne sor.
Nos, két következtetés vonható le ebből a tervből. Először is látjuk azt, hogy Ukrajna közzétett nyilatkozataival ellentétben, amelyekben folyamatosan arról beszélnek, hogy az 1991-es határokat szeretnék visszaállítani, titkos terveikben tisztában vannak azzal, hogy a 2022-es határok visszaállításának célja reálisabb forgatókönyv számukra. A másik következtetés, hogy a Nyugat nagyjából év végéig adott időt Ukrajnának arra, hogy a háborút befejezze. Ez utóbbi oka nagyjából az lehet, hogy az Európai Unió már pénzügyi problémákkal küzd, és az unióban sem látják a lehetőségét annak, hogy a tagállamok végigvigyenek még egy háborús telet, hiszen az utóbbi is nagyon megterhelő volt. Ugyanakkor az tény, hogy az unió egy utolsó nagy erőfeszítéssel megpróbál Ukrajna számára 50 milliárd eurót gyűjteni, mutatja azt a szándékot, hogy egy utolsó nagy pénzügyi löketet akarnak adni a háborúnak, amiből Ukrajnának év végéig ki kell hoznia a saját maga számára kitűzött céloknak legalább egy részét.
Az is látható ebből a határidőből, hogy az Egyesült Államok háborúpárti politikai vezetése a jövő évben nem tud már Ukrajnával a jelenlegi mértékben foglalkozni. Mivel választások lesznek, igyekeznek lezárni a háborút annak érdekében, hogy ez ne legyen hatással a Demokrata Párt politikai megítélésére a választási kampány során, különös tekintettel arra, hogy Biden elnök szakterülete mindig is külpolitikai volt, s értelemszerűen ezen a területen szeretett volna folyamatosan történelmet írni. Az ukrán háború esetleges sikertelensége az elnök munkásságának a sikerét tenné vitathatóvá külpolitikai téren. (S akkor még nem is említettem Kínát.)
Mindenesetre az az amerikai igyekezet, mely megpróbálja az ukránokat rávenni arra, hogy tegyenek le egy világos tervet az asztalra a háború végét illetően, azt jelzi, a Nyugat úgy gondolja, két év pontosan elegendő arra, hogy az ukránok megmutassák, vissza tudják-e venni a területeiket. Ha meg nem, akkor a továbbiakban a Nyugat nem pazarolja majd egyre szűkösebb erőforrásait erre a célra.
Ugyanakkor ezen határidő kitűzésében az is szerepet játszhat, hogy a Nyugat kissé megrémült a Prigozsin-féle zendüléstől, és vezetőik nyilatkozataiból az tűnik ki, mérlegelték, mi a rosszabb forgatókönyv: az, ha a Putyin-rezsim vezeti a továbbiakban is Oroszországot, vagy egy Prigozsin-féle veszélyes, őrült figura dönti meg esetleg Putyinnak az Orosz Föderációban viszonylagos stabilitást jelentő rendszerét, s a széthulló birodalomban majd Prigozsin-féle hadurak játszadoznak esetleg atomfegyverekkel.
Az ijedt tiltakozás azt mutatja, a mérlegelés során rájöttek, hogy melyik a rosszabb lehetőség.
Benkő Erika
(A szerző politológus, a Mikó Imre Jogvédelmi Szolgálat vezetője)
