Ha nem találtuk el az arányokat, ami megesett akkoriban az élelem szűke miatt, amikor porcióra adták a cukrot, a citromot olykor citrompótlóval helyettesítettük, de így is jóízűen fogyasztottuk, hiszen a saját készítésű üdítőital nemcsak sikerélményt adott, hanem vágyat is, hogy mielőbb kint lehessünk a természetben. Lélekben már a Csíki-havasok fenyvesei közt jártam, a virágillatú kaszálókon sétáltam.
Ám amikor az iskolacsengő a tanév végét hirdette, másnap már valóságban is ott voltam a természetben. Óvatosan húztam szét a kaszáló szélén lévő borókabokor ágait, szélesre tátott csőrrel négy csupasz kismadár emelte magasba a fejét. De amint rájöttek, hogy nem valamelyik szülő jött eledellel, gyorsan meglapultak. Kenderikepár rakott fészket és nevelte fiókáit, a földtől mindössze egy méter magasban.
Füsti fecskék cikáztak a kaszáló fölött, röptében kapták el a rovarokat, és vitték a mindig éhes fiókáiknak. A fecskék sárfészküket a kaszálón lévő épületekbe rakták. Ugyanott seregélyek és mezei verebek is fészkeltek.
A seregélyfiókák már kirepültek és csatlakoztak a fajtársaikhoz, így annyira felduzzadt a csapat, hogy megszámolni nem lehetett. Egy nagy kőre ülve figyeltem a légi parádét, amelyet a seregélyek adtak. Olykor leszálltak a talajra, a tehéncsorda közé bogarászni, máskor felszálltak egy fára, ahol hangosan zsinatoltak. Majd egy számomra ismeretlen jelzésre újra a levegőbe emelkedtek és feledhetetlen alakzatokat rajzoltak ki az égbolton.
Ha megjelent egy ragadozó madár, összetömörültek, így az nem mert bevágni közéjük, nem kockáztatott egy ütközést, amely sérüléssel járhat. Ám ha valamelyik tapasztalatlan fióka kikerült a tömegből, az a legtöbb esetben áldozatul esett.
Sokáig figyeltem, és még figyeltem volna, csakhogy a böglyök is észrevettek, és ha megcsíptek, kínosan fájt.
Elmentem a közeli hegyi patakhoz fürödni, ahol előzőleg egy szakaszon gátat építettünk. A fecskék is oda jártak inni. Nem szálltak le a vízhez, mint a többi madár, hanem alacsonyan repülve a víz fölött, a csőrüket a vízbe érintve ittak.
Fecskék fészkeltek bent a faluban is, talán nem volt olyan istálló, ahol a gerendákon ne lett volna két-három fészek. Este, amikor fejték a teheneket, a villásfarkú fecskék ott ültek az ember fejétől karnyújtásnyira a fészekben vagy a gerendába kopácsolt szegeken. Nem féltek, a gazda nem bántotta, miként az istálló fölött levő hiúban fészkelő parlagi galambokat, de még a cserép alá behúzódó verebeket sem. A csűr ormára költöző fehér gólya is szívesen látott vendég volt.
A nyári nagy vakáció ma is lehetőséget nyújt a természetjárásra, környezetünk megismerésére, felfedezésére, élmények gyűjtésére, amit érdemes kihasználni.

Kelemen László