Mert a Sepsi Classic igazán szép fesztivál volt. Szívet gyönyörködtető zenével, lélekemelő pillanatokkal, olykor katarzissal, máskor meghitt csenddel – a Sepsi Classic szépsége talán éppen abban rejlett, hogy nem csupán a komolyzene rajongóit sikerült megszólítania, de varázslatába kerítette mindazokat, akik kíváncsian, nyitott szívvel ültek le egy-egy koncertre a nyárias színekben pompázó Erzsébet-parkban levő tónál vagy a Krisztus Király-templomban a teret megszentelő orgona akkordjai közepette, Hervai Katalin alázatra szólító műalkotásai mellett, esetleg a Székely Nemzeti Múzeum megújult, máris oly sokat ígérő tereiben.

Ezek a pillanatok, no meg a koncertek végén felcsendülő taps, a legváltozatosabb helyszíneket is szép számban megtöltő érdeklődők serege pedig egyértelműen jelzi: a rendezvényekben eddig sem szűkölködő Sepsiszentgyörgynek igenis szüksége van erre a fesztiválra, a Sepsi Classicra is, ahol az is belekóstolhat e műfajba, aki eddig nem tette, és ahol rangos meghívottakat és helyi tehetségeket egyaránt figyelemmel követhet. Mint ahogy szüksége van a városnak egy nagy befogadóképességű, jó akusztikájú koncertteremre is.

A templomfalakon belül Isten dicsőségére, emberek örömére felcsendülő zenét minden bizonnyal jó szívvel fogadta az angyalok serege. Ennek nyomán pedig bízhatunk benne, hogy nem lankad majd a kezdeményezők-szervezők lelkesedése, kitartása, és a Sepsi Classic a tavaly első alkalommal megrendezett SepsiBook könyvvásárhoz és kortárs irodalmi fesztiválhoz hasonlóan a következő években is olyan meghatározó rendezvénye lesz Sepsiszentgyörgynek, amelyet kedvelnek, szeretnek az itt élők, és amelyek öregbítik a város hírnevét, emelik rangját.

Borítókép: A Clarinetto Kamarazenekar vasárnapi koncertje az Erzsébet parkban. Fotó: Sánta István Zsolt