A budapesti Petőfi Társaság az 1922. július 1-je és 1923. július 31-e közötti időszakra hirdette meg a Petőfi Sándor születésének századik évfordulóját ünneplő rendezvénysorozatot. Az erdélyi kulturális egyesületek ennél korábban megkezdték az ünnepi előkészületeket, a sajtóban hirdették a helyszíneket és az időpontokat.
A Kolozsváron megjelenő Pásztortűz folyóirat 1921 decemberében Petőfi-emlékszámot adott ki. A vezércikket Reményik Sándor jegyezte, továbbá tartalmazott Petőfi-verseket, Borbély István irodalom- és Seprődi János zenetörténész tanulmányát, Kosztolányi Dezső Óda c. versét, Petőfit idéző, köszöntő lírát, prózát.
A kolozsvári Ellenzék 1922. január 29-i száma adott hírt a magyar nemzetnek a Petőfi-centenáriumra való készülődéséről. A cikkíró olyan világraszóló ünneplést várt, mint amilyen az olaszok 1921-es Dante-ünnepe volt, és amelyből minden magyarnak ki kell vennie a részét, bármely országban éljen is. Természetesen a központi és legnagyobb hatású rendezvények Magyarországon lesznek, de Petőfi Sándor az a költő, akihez az erdélyi rendezvényeknek is méltónak kell lenniük. Az Ellenzék budapesti tudósítója Schöpflin Aladár irodalomtörténésztől érdeklődött a közelgő magyarországi rendezvényekről és a készülő kiadványokról. Schöpflin válaszában megemlítette, hogy díszelőadás lesz a Nemzeti Színházban, rendeznek néhány Petőfi-matinét, új Petőfi-bibliográfiát, és ismeretterjesztő kötetet szerkesztenek, regény és színdarab írására pályázatot hirdettek.
Az erdélyi megemlékezések központi rendezvényét természetesen a fehéregyházi síkra tervezték. Berde Mária írónő a Pásztortűz 1922. május 20-i számában Petőfiért című írásában országos találkozóra és emlékezésre hívta össze Erdély és a Bánság egész magyarságát, hiszen „Bölcsőjétől elszakíthattak; koporsótlan sírja a mienk.”
A sepsiszentgyörgyi Petőfi-emlékünnep előkészületeiről, melyben a város összes kulturális egyesülete részt vett, a Székely Nép című helyi lap adott hírt 1922. január 1-jén, akkor az ünnepély várható időpontja január 22. volt. A következő híradás január 19-én jött le a lapban, miszerint városunk kulturális egyesületei egy olyan impozáns és nagyszabású Petőfi-ünnepélyt terveztek, amely méltó Petőfi emlékéhez és megyénk lakosságához. Az előkészítő értekezletet január 13-án tartották báró Szentkereszty Béla elnökletével, ahol elhatározták az ünnepély szervezését és kijelölték az intézőbizottságot. A március 12-ére tervezett ünnepélyt a későbbiekben irodalmi estek követték. A Székely Nép az 1922. február 16-i számtól kezdve egész évben beiktatta az újság címe fölé a Petőfi-év jelzést, a harmadik oldalon közölt rövid híradás szerint a Krassó-Szörényi Lapok példáját követve.
Az újság több alkalommal közölte a vegyes kar vezetőjének felhívását, hogy a tagok jelenjenek meg a próbákon a Mikó-kollégiumban, esetenként a termet is megjelölve: földszint, balra a második ajtó. Az ünnepség tervezett időpontja többször tolódott, a május 7-i Székely Népben már konkrét előkészületekről olvashatunk, a tervek szerint fel fog lépni a sepsiszentgyörgyi Dalárda és a Filharmonikus zenekar, melynek ez lesz az első szereplése. A rendezőbizottság mindent elkövetett a rendezvény sikeréért, hiszen ez az első nagyobb szabású Petőfi-ünnepély Erdélyben. Az időpontot május 14-re tűzték ki, a belépőjegy ára tetszés szerinti, a befolyt összeget a Székely Nemzeti Múzeum javára szánták. A május 11-i számban arról adtak hírt, hogy elhalasztják az ünnepséget pünkösd másodnapjára. A halasztás oka, hogy a városba színészek érkeztek, akiknek munkáját és bevételét nem kívánták zavarni, ezenkívül a rendezőbizottság tagjai úgy érezték, hogy szükség van még előkészítő munkára. A rendezvény helyszínét viszont leszögezték, ez a Mikó-kollégium udvara vagy – rossz idő esetén – a tornacsarnoka. Az újságcikk megemlíti, hogy ez a rendezvény csak a kezdete lenne az ünnepélyek sorozatának, mert a Múzeumban irodalmi délutánokat fognak tartani, szeptemberben pedig az egész vármegyére kiterjedő népünnepélyt vett tervbe a rendezőbizottság.
Június 5-én került sor tehát az ünnepségre, melyről a Székely Népben Szász Béla Mikó-kollégiumi tanár közölt hosszabb beszámolót. Nagyszámú közönség jelent meg a Mikó tornacsarnokában, mely kicsinek bizonyult az eseményhez. A filharmonikusok nyitányát Beör Kálmán zenetanár vezényelte, a megnyitóbeszédet Bálint Dénes, a Székely Nemzeti Múzeum igazgatóválasztmányi és ügyvezető alelnöke, korábbi polgármester tartotta. Dániel Viktor Mikó-kollégiumi tanár előadása „ritka magas színvonalú” volt, „megkapó szemléletességgel rajzolta meg, hogy a szenvedések mint ébresztik őt [Petőfit] az élet egyre magasabb értékeinek felismerésére”. A felolvasást Petőfi-dalok követték a Zayzon Ferenc karnagy vezette városi dalárda előadásában, valamint Petőfi-versek ifj. Nagy Elekné tolmácsolásában. Végül különböző énekszámok hangzottak el, a közönségnek felemelő élményben volt része. Dániel Viktor előadásának szövegét a Pásztortűz az 1922. augusztus 12-i számban hozta le.
A sepsiszentgyörgyi Jótékony Nőegylet az 1922. június 21-én tartott választmányi ülésén határozta el, hogy július 31-én Petőfi-ünnepélyt rendez, hogy azok, akik nem vehetnek részt a segesvári ünnepségeken, itthon emlékezhessenek a költőre. Végül az egylet augusztus 5-ére halasztotta az ünnepséget, melyen a megnyitóbeszédet és a Petőfi utolsó vacsorája című előadást Kelemenné Zathureczky Berta, az egylet elnöke tartotta. Az előadás szövege a Székely Nép augusztus 13-i számában jelent meg. Felléptek a helyi filharmonikusok és a vegyes dalárda, szavalatok és énekszámok hangzottak el főleg fiatalok előadásában.
A július 30–31-i segesvári ünnepélyen részt vett a sepsiszentgyörgyi Magyar Dalárda 26 tagja, akik a többi dalkarral együtt és önállóan is felléptek. Az ünnepélyt megelőzően a Székely Népben felhívás jelent meg, hogy megyénkből és különösen városunkból minél több néző utazzon Segesvárra, Fehéregyházára. A Székely Nép 1922. augusztus 3-i számát Petőfinek szentelték, a vezércikk a költőt idézi, Ágoston Mariska Hol van Petőfi című versét a segesvári országos ünnep leírása követi. Sándor József, az EMKE titkára beszédének részlete az augusztus 6-i számban jelent meg.
A sepsiszentgyörgyi Református Elemi Népiskola 1922. november 25-én tartotta Petőfi-emlékünnepségét a Csíki utca 29. szám alatti iskolahelyiségben, melyre a tantestület meghívta a szülőket és érdeklődőket. A tanulók Petőfi-költeményeket szavaltak és megzenésített verseit énekelték, előadást Hadnagy Gizella tanítónő tartott. A rendezők szívesen fogadtak adományokat a Petőfi irodalmi alapra. A Szemerja városrészi református felekezeti iskola emlékműsorát december 17-én tartották „gazdag műsorral”.
A Református Székely Mikó Kollégium ifjúságának Petőfi-ünnepére 1922. november 12-én került sor. A Székely Nép november 9-én közölte, hogy a tanítóképző Zágoni Mikes Kelemen és a főgimnázium Kőrösi Csoma Sándor Önképzőköre együttes díszünnepséget tervez a kollégium tornacsarnokában. Az ünnepély műsorát többször is lehozta a lap, és azt is, hogy belépőjegy nincs, a körök szívesen fogadnak önkéntes adományokat. Ez az ünnepség volt az 1922–23-as tanév hatodik főgimnáziumi önképzőköri összejövetele, melyen kétszer fellépett a kör zenekara, elnöki megnyitóbeszédet mondott Bodor Géza VIII. osztályos tanuló, későbbi kovásznai és sepsiszentgyörgyi orvos. A záróbeszédet Muzsnay Júlia, a tanítóképző önképzőkörének elnöke tartotta. Szavalatok hangzottak el, a két kör együttes vegyes kara megzenésített verset énekelt. A nő Petőfi költészetében c. előadást Bardócz Erzsébet III. osztályos képzős tanuló tartotta. Kisszámú közönség gyűlt be az ünnepségre, a Székely Nép tudósítója a november 16-i számban vigasztalta ezért a diákokat, és biztatta, ne veszítsék el munkakedvüket és a szép iránti lelkesedésüket.
1923-ban Petőfi-emlékünnepet már nem rendeztek Sepsiszentgyörgyön, de az iskolai, egyesületi ünnepségeken elhangzott egy-egy Petőfi-vers.
Csikós Júlia
