Látványos átalakulás helyszíne lesz az elkövetkező időszakban a Réty községhez tartozó Szacsva település középkori temploma, illetve a szomszédos terület, melyen jelenleg az egykori lelkészlak és a hozzá tartozó gazdasági épületek állnak. A szacsvai református egyházközség tavaly tetemes támogatást nyert az Országos Helyreállítási Programnál (PNRR), ennek köszönhetően teljes restauráláson esik át a 14. századi, Szent László-legendát ábrázoló faltöredéket is őrző műemlék templom, a munkálatok során szálláshelyként üzemelő látogatóközpont is megépül a szomszédos területen.
A komoly előkészületet igénylő beruházásról, az előzményekről Dombora Lehel, a község polgármestere és Dezső László Levente, az egerpataki református egyházközség lelkésze – aki a szacsvai gyülekezet beszolgáló lelkipásztora – tájékoztatta lapunkat. Elmondásuk szerint a beavatkozásra nagy szükség van, már korábban is történtek lépések a mentésre, restaurálásra. A templommal a nagyobb gondok mintegy öt éve kezdődtek, akkor vettek észre egy komoly repedést a hátsó falon, és ellepett mindent a könnyező házigomba. Innen kezdődött az önkormányzattal közösen a folyamatos forráskeresés, a rengeteg papírmunka. Nagy segítségükre volt Jánó Mihály művészettörténész; Kiss Loránd és Szakács Tamás falkép-restaurátorok egy pályázat keretében elvégezték a feltárást, majd engedélyt szereztek a padló eltávolítására. Ezt követte a terveztetés, a műemléki felújításhoz szükséges engedélyek kiváltása. Az Erdélyi Református Egyházkerület támogatásával fedezték a nem elszámolható költségeket, valamint az előre nem látott kiadásokat.
Az egykori paplakot és a hozzá tartozó romos épületeket korszerű látogatóközpont váltja fel. Fotó: Nagy D. István
Templommentéstől a nagy tervig
A PNRR-támogatás 12,5 millió lej áfa nélkül, azaz valamivel több, mint 2,4 millió euró. Az összeg a templom teljes restaurálását, valamint a látogatóközpont megépítését fedezi a szomszédos területen, ott, ahol a volt lelkészi lak épülete is áll.
A látogatóközpontot három teljesen új épület alkotja majd, az egyik a tulajdonképpeni központ, ahol a Szent László-legendát – és annak szacsvai elemeit – mutatják be a legújabb digitális technológia segítségével. A második épületben egy multifunkcionális konferenciaterem kap helyet, a harmadikban pedig szálláshelyeket alakítanak ki. Így 25–27 főt tudnak majd fogadni, az elképzelések szerint nappali és ottalvós diáktáborok számára is megfelelő helyszín lesz.
Felmerült, hogy a meglévő épületeket – a volt paplak, istálló – kellene megmenteni, ám ezek annyira előrehaladottan leromlott állapotban vannak, főképp a gazdasági épületek, hogy nem lehetett semmit tenni. Ezért döntöttek egy teljesen új épületegyüttes létrehozása mellett.
Dombora Lehel és Dezső László Levente szerint jogos a kérdés, hogy miért van szükség egy ilyen komplex épületegyüttesre. Elmondták: a tervezésnél azt vették figyelembe, hogy használható, hasznosítható létesítmény készüljön, ahol akár a táboroztatás is lehetséges lesz. A pályázatban egyébként vállalták, hogy két új munkahelyet is létrehoznak a központ kialakítása nyomán. Dezső László Levente szerint ahhoz, hogy két munkahelyet a szacsvai református közösség fenn tudjon tartani, olyan létesítményre van szükség, amely jövedelmet is termel.
A templom belseje a szószékkel, a szószék-koronával, valamint az egykoron díszített karzat mellvéddel a restaurálás elkezdése előtt. Fotó: Albert Levente
A Szent László út egyik állomása
A PNRR C11-es összetevője, amely keretében elnyerték a támogatást, a Hívogató Románia nevet viseli, és 12 különleges útvonal kialakítását célozza, ezek egyike a Szent László út, de szerepel benne a Kastélyok és kúriák útja, A Duna-delta útja, az Ortodox fatemplomok útja, a Bukovinai kolostorok útja is. Mindezekre külön-külön keretösszeget különítettek el, mindenikbe öt helyszín kerülhetett be. A Szent László út esetében ezek egyike lett a szacsvai.
A pályázati feltételek között szerepelt, hogy kizárólag a lovagkirály legendájához köthető, A vagy B kategóriájú műemlékre lehet támogatást kérni, de feltétel volt az is, hogy a restaurálás, felújítás beruházási tervei nagyjából elő legyenek készítve. A szacsvai projekt végül azért lett két összetevős, mivel a templomra korábban elkészült a terv, egy magyarországi pályázati lehetőségnek ugyanis előfeltétele volt ez. Az önkormányzat ennek érdekében egyik évben az egyházaknak nyújtandó támogatások terén kimondottan a terv elkészítésére biztosított forrásokat a református gyülekezetnek. A terv elkészítése és a szükséges engedélyek beszerzése így is felvett másfél évet. Viszont amikor a PNRR-kiírás megjelent, ez a terv már ott volt a polcon, a látogatóközponttal való kiegészítésre azért volt szükség, hogy a kulturális feltételek mellett teljesülhessenek a támogatás idegenforgalmi elvárásai is.
A templom és az egykori paplak épülete. Utóbbi helyébe épül meg a látogatóközpont. Fotó: Albert Levente
Visszaállítani a régi fényét
Szerencsére az öt évvel ezelőtt felfedezett probléma, a hátsó fal süllyedése megállt, a falakban megjelent hasadások nem szélesedtek, így nem kellett attól tartani, hogy esetleg menthetetlenné válik a templom, míg sikerül elindítani a felújítási-restaurációs munkálatokat. A beavatkozás nem csak az épületre, illetve a freskótöredékekre szorítkozik. Korábban kiderült, hogy a kazettás mennyezet mellett a bútorzat is jelentős értéket képvisel: a szakértői vizsgálat nyomán kiderült, hogy az is festett volt. Dezső László Levente szerint találtak olyan forrásokat, melyek szerint az 1920-as években festették le egyszínűre a bútorzatot, amelyet eredetileg tulipánminták díszítettek. A nagy meglepetés számukra a karzat mellvéd és az egyik ajtó volt, melyeket szintén virágmintás díszítés borított.
A kazettás mennyezet, a szószékkorona, a karzat, a toronyfeljárathoz vezető ajtó, az 1750-ből származó úrasztala és a padok teljes restauráláson esnek át. Ezekre a szerződéseket már az év elején megkötötték. Az első szakaszban a kazettás mennyezetet távolították el. A hosszú, festett deszkalapokat Mihály Ferenc restaurátor-művészettörténész munkatársai segítségével elszállította szovátai műhelyébe. Ahogyan azt Jánó Mihály művészettörténész a leszerelést, elszállítást követően jelezte: Mihály Ferenc farestaurátor hasonlóan járt el az 1990-as évek végén, amikor a gelencei Szent Imre-templom festett kazettás mennyezetét távolította el, majd szállította műhelyébe.
A kazettás mennyezet mellett a szószékkoronát, a padvérteket és a karzat mellvédet is elvitték már. Hamarosan elkezdődik a falfestmények konzerválása, ezzel párhuzamosan az épület statikai megerősítése. A konzerválást Szakács Tamás sepsiszentgyörgyi restaurátor vezeti és felügyeli, a statikai, felújítási munkálatokat a Baumeister cég végzi.
A polgármester és a lelkész szerint elszomorította őket, hogy a Szent László-falképből többet nem sikerült megtalálni, mintegy másfél négyzetméternyi volt korábban feltárva, amihez hozzájön az a Szent Erzsébet legendáját ábrázoló freskórészlet, amely a karzat falán látható. Töredékből sok került elő, az ablakoknál, illetve az alapnál, amiből megállapítható, hogy egykor freskók díszítették az egész templomot. A falfestmények a reformáció idején tűntek el, sajnos nem csak levakolták, elrejtették az eredeti falfestményeket, díszítéseket, hanem le is verték azokat. A berendezés restaurálása, visszaállítása valamelyest kompenzálhatja a falképek hiányát, illetve azt, hogy abból csak töredékek maradtak meg.
Ami a látogatóközpontot illeti, ennek esetében is lezárult a közbeszerzés, az előbb említett cég nyerte el a kivitelezést, a szerződést is aláírták, hamarosan ez a munkálat is elkezdődhet.
Szacsva középkori műemlék-temploma. Fotó: Albert Levente
Elfeledett gazdag történelem
A templom (és a falu) történetéről, művészettörténeti és építészeti értékeiről Jánó Mihály 2012-ben közölt részletes adatokat a Háromszék Vármegye Kiadó gondozásában megjelent Emlékkönyv Székely Zoltán születésének századik évfordulójára címet viselő kiadványban. A tanulmány címe: Adatok a szacsvai református templom művészettörténeti kutatásához, amelyből az alábbiakban pár részletet közlünk.
A tanulmányban idézett források szerint a mára már egy kis, lélekszámában folyamatosan apadó faluvá vált Szacsva pár száz évig meghatározó település volt mind egyházközségi, mind közigazgatási szempontból, ám ezt a szerepet a 18. századra elveszítette. A település 14. századi megléte kapcsán, akárcsak Gelence esetében, nem ismertek okleveles források, ám a falfestmények tanúsága szerint is mindkét falu temploma már a 14. században állt. Szacsva első írásos említését 1567-re teszi a szakma, az akkori sepsiszéki adóösszeírásban a falu nevét Zachwa formában jegyezték fel, az oklevelekben a mai írásmód a 18. században rögzült.
Ami a templomot illeti, a forrásokból (így Orbán Balázs leírásaiból), valamint a 2000-es évek elején végzett régészeti kutatások és épületfeltárás eredményei alapján elmondható, hogy a 14. században egy kápolna állhatott a helyén, mely szentéllyel rendelkezett, de az is egyértelmű, hogy később ezt többször átépítették. Jánó Mihály szerint a templomot leginkább a 18. századi (1791-ben készült) festett, kazettás mennyezete miatt tartotta számon a szakmai és laikus érdeklődés, ennek köszönhetően került a védett műemléki listára is. Alaprajza eltér a székelyföldi középkori templomokétól, az épületet több toldással látták el a 18. században, a kőből épült, ma látható harangtorony még későbbi, a 19. században emelték. A festett kazettás mennyezet is a 18. századból származik, két részből áll, a későbbi 19. századi.
A Szent Erzsébet falkép töredéke, amely a templomhajó déli hosszfalán látható. Fotó: Albert Levente
Az említett tanulmányban Jánó Mihály ugyanakkor részletesen ismerteti a templomban látható falképtöredékeket. A hajó északi falán feltárt falkép a középkori magyarországi falfestészet sajátos ikonográfiai témájának, a Szent László-legendának úgynevezett üldözés-jelenetéből megmaradt részlet, fresco buono technikával készült. Töredékessége ellenére igen gazdag a részletek és az utalások tekintetében. Jánó Mihály szerint a Szent László-legenda üldözés-jelenetének hasonló ábrázolását a bögözi és a maksai református templom 14. századi ciklusaiban azonosították.
A tanulmány megjelentekor még fennállt annak az esélye, hogy a legenda több jelenetéből kerülhetnek felszínre részletek, de mint mostanra kiderült, sajnos többet nem leltek. Egy másik feskórészlet már 2012-ben is látható volt, ez a karzat járószintje fölött, az említett képpel megegyező magasságban található. Ez a legenda egymást követő jeleneteit lezáró – töredékessége miatt csak feltételezhetően –, a pihenés jelenetének egy kis, megmaradt része.
A 2002-es ásatásokkor újabb faltöredékek kerültek napvilágra. Ezek festéstechnikája, szín- és formavilága megegyezik az északi falon látható, 14. századi Szent László- legenda sajátosságaival. Egy külön keretben megfestett Szent Erzsébet-kompozícióról van szó. A kompozíció a betegeit ápoló szent egyik hagyományos ábrázolása, amely sajnos nagyon rossz állapotban maradt fenn, de így is felismerhető az egykori képet festő kiváló kvalitása. A szacsvai falképtöredékek stílusa a gelencei, a homoródszentmártoni, a homoródkarácsonyfalvi és a sepsibesenyői Szent László-képekkel mutatnak sok stílusrokonságot – olvasható egyebek mellett a tanulmányban.
