Az alkoholizmussal kapcsolatban nem véletlenül mondják, hogy “családi betegség”, hiszen a beteg függősége a környezetére is igen rossz hatással van. Most egy gyermek szemszögén keresztül mutatjuk be, hogy milyenek a mindennapok egy szenvedélybeteg szülővel.
Ha esetleg az Ön családjában is van alkoholfüggőségben szenvedő személy, ne hunyjon szemet felette! A Swan Lake Központban alkoholisták családtagjai számára is szakértő segítséget kínálnak.
Magányos reggelek
“Csörög az ébresztő, ideje felkelnem, és elindulnom az iskolába. Az anyukám már rég a munkahelyén van ilyenkor, apukám pedig olyan mélyen alszik, hogy a világát nem tudja. A konyhapulton üres sörösüvegek sorakoznak. Megreggelizem, és készülődni kezdek.
Anyunak nincs ideje reggel arra, hogy tízórait készítsen nekem, aputól pedig hiába is kérnék ilyesmit, ilyenkor még azt sem tudja, hol van. Igyekszem minél csendesebb lenni, mert ha felébred, akkor megint kiabálni fog velem. Kifelé menet az üres üvegeket azért kidobom a szemetesbe. Bárcsak nekem is olyan apukám lenne, aki elvisz az iskolába, és minden reggel egy puszival köszön el tőlem!
Az otthoni légkör nem felhőtlen
Mire délután hazaérek az iskolából, apu már ébren van. A tévé előtt ül, nézi a híreket, és – mily meglepő – ismét egy doboz sör van a kezében, előtte az asztalon pedig egy üres borosüveg.
Mostanában így megy ez. Egy ideje már nem dolgozik, anyu szerint azért, mert beteg, de én hallottam, amikor arról beszéltek, hogy az italozás miatt rúgták ki. Állítólag többször is részegen ment be dolgozni. Szemmel láthatólag nem is igyekszik új munkahelyet találni, remekül elvan itthon, ameddig van mit innia.
Anyunak viszont most szinte minden nap túlóráznia kell, mert csak ő keres pénzt. Emiatt általában csak este ér haza. Aput viszont ez nem zavarja. Szerencse, hogy az iskolában kapok ebédet és uzsonnát, hisz apukám egyáltalán nem főz. Semmi mást nem csinál, mint naphosszat heverészik, és iszik.
Annyira rossz így látni őt! A múltkor titokban megkerestem, és a lefolyóba öntöttem az eldugott pálinkát, de sajnos észrevette, és nagyon mérges volt. Kiabált velem, azt hittem, meg is fog majd ütni. Szerencsére nem bántott, de elment otthonról a közeli kocsmába, és még részegebben jött haza, mint máskor.
Anyu azt mondta, megérti, hogy miért csináltam, de többször inkább ne próbálkozzak ilyesmivel. De akkor hogyan fogja apu abbahagyni az ivást?
Ez lenne a családi idill?
Anyu este hullafáradtan ér haza. Apu közben már ismét nagyon berúgott. Kiabálni kezd anyuval, hogy mégis hol volt eddig, miért nincs kitakarítva a ház, és hol a vacsora. Anyukám eleinte türelmesen válaszol, majd ő is felemeli a hangját.
Gyűlölöm hallgatni, amikor így veszekednek! Amikor üvegcsörömpölést hallok, befutok a szobámba, bebújok az ágyba, befogom a fülemet, és a fejemre húzom a párnámat. Csendesen sírdogálni kezdek.
Miért kell apunak ennyit innia? Nem veszi észre, hogy ez mindannyiunknak rossz? Miközben elalszom, képzeletben egy szebb világban járok, ahol az apukám sokat mosolyog, és szeret minket.” (X)