Ami már most egyértelmű, hogy az ország vezetői – azon túl, hogy ismételten felfedezték a spanyolviaszt, azaz Csipkerózsikát is megszégyenítően ráébredtek, hogy a továbbra is kisgömböcként működő államapparátus rengeteg pénzt emészt fel, és ezen változtatni kéne – a büdzsében tátongó lyukakat mégiscsak a magánszféra további sanyargatásával szándékoznak befoltozgatni.

Előbbi kapcsán egyszerű adófizetőként kapásból az ötlik fel: semmi új a nap alatt, a rendszerváltás óta egymást váltó kormányok szinte kivétel nélkül meghirdették a bürokrácia, a túlméretezett apparátus elleni harcukat. Az eredmény pedig ismeretes: a bőszen bejelentett, majd elkezdett karcsúsítás végül valahogy, valamiért vagy érdemi változás nélkül kimúlt, vagy egyenesen az ellenkezőjére fordult. A mostani nagy nekifutás esetében is élhetünk a gyanúval, hogy több a füstje, mint a lángja, és bár némi megtakarítást talán hoz majd, nem igazán világos, hogy a betöltetlen állások felszámolása hogyan vezet a hatékonyság növeléséhez, a szakmaiság javulásához.

Ami a magánszféra vagy az egyszerű munkavállalók még hangsúlyosabb kiszipolyozását illeti, ebben komoly gyakorlata van a mindenkori kormányoknak, és annak alapján, amit a bevezetendő adóügyi változásokról eddig tudni lehet, a jelenleg regnáló kabinet is a sok éve jól bejáratott hagyományt követi. Persze, válság van, nem csak nálunk, itt a megszorítások ideje, ahol csak lehet, vissza kell vágni, ilyen megközelítésből bizonyos adókedvezmények visszanyesése, esetleg pár új adónem bevezetése még elfogadható is lenne, a gond csupán az, hogy a képlet nem ennyire egyszerű, mivel ezekkel az intézkedésekkel várhatóan pont azokat üti majd legdurvábban a kormány, akik ezt a legkevésbé érdemlik meg. Ráadásul egyes számítások szerint a bevételek szempontjából a végén többe kerülhet majd a leves, mint a hús, azaz a gazdasági szereplőket és a munkavállalókat sikerül még jobban megnyomorítani, a büdzsében viszont a lyuk ugyanakkora marad. Nyilván, az idő majd eldönti, hogy a tervezett lépések mennyit érnek – lehetnek még meglepetések –, de sok jóval most nem kecsegtetnek.

A legdühítőbb és egyben legnevetségesebb, hogy most is hegy alatt abrakolásnak vagyunk tanúi, és azt látjuk, hogy az ország döntéshozói a saját inkompetenciájuk, felkészületlenségük szülte csapdába estek – lásd az év eleji hurráoptimista, túlzó bevételi becsléseket összevetve a továbbra is gyenge adóbehajtási készséggel. E kettő elegyének hatásairól pedig kár szót ejteni.

 

Borítókép: gov.ro