A Segesvár melletti településen, a turulmadaras emlékműnek helyet adó múzeumkertben az 1849-es fehéregyházi csata és Petőfi Sándor halálának 174. évfordulója alkalmából tartottak ünnepi megemlékezést. Szilágyi Péter beszédében Szabolcska Mihály Petőfi lelke című írására utalva elmondta: amikor a szerző Petőfi lelkét említi, „a magyar szabadság lelkét” keresi. „Petőfi Sándor nyomán haladva azóta is ezt keresi minden nemzedék, a maiak is, így mi is” – hangsúlyozta.

Ez a hazaszeretethez kötődik a legszorosabban, Petőfit is ez vezérelte a legnagyobb áldozat meghozatalára Fehéregyháza határában, és ez „az örök eligazodási pont” minden nemzedék számára – vélte. A politikus szerint a hazaszeretet vezette a magyar kormányt is arra, hogy 2010 óta a nemzeti összetartozás megerősítésére törekedjen minden magyar közösségben a Kárpát-medencében és bárhol a világon, és meglátása szerint ez az elmúlt 13 év legnagyobb eredménye. „Akik ennek a szellemében cselekszenek ma, azokban ott dolgozik Petőfi lelke, ott lobog a 200 éve fellobbant láng is” – fogalmazott.

Szilágyi Péter rámutatott: ma a nyugati hatalmasságok szeretnék letörni a magyar szabadság vágyát, akik a közösség érdeke helyett az egyén önös érdekeit akarják érvényesíteni. A magyarok nem követik, nem követhetik ezt az utat – nyomatékosította, emlékeztetve, hogy a magyarság közösségben gondolkodik, így értelmezi a múltat és a jelent, így tervezi a jövőjét is. „Van, amire büszkének lennünk: a magyarság most egységesebb, mint valaha” – hangsúlyozta, hozzátéve, hogy ez az egység erősíti a belső és külső szabadságunkat is. „Csak akkor vagyunk szabadok, ha minden magyar szabadságban élhet, ehhez a magyar kormány megtartóvá tette a szülőföldet, gondoskodó közösségekben egyesítette a magyarságot” – hangoztatta.

Arról is szólt, hogy Kárpátalján a magyar közösség óriási kihívásokkal néz szembe, 2014 óta jogfosztott állapotban tartják, és a háború minden további napja életveszélyt jelent számára. Ezért a magyarok elsődleges érdeke a fegyverszünet kihirdetése, a béketárgyalások megkezdése.

Szabó József, a fehéregyházi Petőfi Sándor Művelődési Egyesület elnöke arról beszélt, hogy az egykori csata helyszínén a „visszatérő, örökké élő Petőfire” emlékeznek évről évre. Külön szólt Haller Lujza grófnőről, aki az emlékparkot és helyi Petőfi-múzeumot létrehozta, gondozta. Péter Ferenc, a Maros megyei önkormányzat elnöke az erdélyi Petőfi-kultusz erősségét méltatta, és rámutatott: Petőfi óta tudjuk, hogy minden rendszer megdönthető, és tudatosan kell tenni a békéért. Pohankovics András Kiskőrös képviselőjeként „az egyik szülőváros” üzenetét hozta, és úgy vélte, a bicentenárium ösztönzés a határon túli és inneni magyarság számára, önazonosságát, megmaradását szolgálja. Balla László, Kiskunfélegyháza alpolgármestere rámutatott, hogy Petőfi minden magyaré, „nem véletlenül nyugszik egyszerre sehol és mindenhol, és halálának napja a megdicsőülésének napja.

A fehéregyházi Petőfi Sándor Művelődési Egyesület és az RMDSZ Maros megyei szervezete által rendezett emlékünnepség koszorúzással kezdődött az ispánkúti emlékműnél, majd az unitárius templomban istentisztelet követte. A turulmadaras emlékműnél is volt koszorúzás, az ünnepi hangulatot a sárospataki 8kor Színház, a bajai Rábl Színpad és Zenei közösség, valamint Bánföldi Szilárd színművész fellépése biztosította.