Részt vehet bárki egy szaunázással egybekötött vonatos kalandtúrán, ahol nemcsak az előre lefektetett útiterv szerinti menetidőt, hanem sokkal többet is eltölthetünk ugyanannyi pénzért. Egy Arad–Bukarest útvonalat akár 24 óráig is élvezhetünk, ahol a hosszas szaunázás nemcsak egy lehetőség, hanem hozzátartozik az utazás kényelméhez. Kifizet az ember öt óra utazást, és közben tízet kap. Aztán, ha sportkedvelő valaki, olyan szerencséje is lehet, mint annak a négyszáz utasnak, akik Bukarestből Suceava megyébe akartak vonatozni, és közülük többen sportolásra adták fejüket. Mivel elromlott a mozdony (amire nálunk nagy az esély), az utasok egy része leszállt, és csomagjukat cipelve elindultak stoppolni a mezőn keresztül az E85-ös európai út felé, amely a távolban látszott.

Hozzáállás kérdése az egész. Két hete a tengerpartra igyekvő vonat elütött egy őzet, és ezért három órát állt. De az utasok egy része nem elégedetlenkedett, mert volt légkondicionálás, és vizet is kaptak. Volt, aki azt mondta, biztonságban vagyunk, a közelben még egy úszómedence is van, és flekkent is lehet enni. Egy óra ide-oda nem számít. A tengeren még a sezlonért is fizetni kell, a vonaton meg a plusz idő az üldögélésért ingyenes.

Ha Bukarestbe akarunk utazni autóval a repülőtérre, akkor megcsodálhatjuk a Prahova völgyét, amelyen át az út öt-hat órát is eltarthat. Autópályán persze akár két óra alatt is oda lehetne érni, de akkor az utas nem bámulhatná órákon keresztül a természet szépségeit.

Az utazás más élvezetekkel is társulhat. Ha például netán drogozni támad kedve valakinek, az elmehet Felső-Visóra. Rendelhet egy taxit, amelynek sofőrje kábítószer-forgalmazással is foglalkozik. Volt ilyen eset, találtak az autójában 4500 eurót és több mint 10 ezer euró értékű kábítószert. (Sajnos, lekapcsolták, de várhatóan valaki más átveszi az üzletet.)

A tűzimádóknak úti célként Görögországot lehet javasolni.

A szülni készülő nőknek azonban nem ajánlják, hogy Urzicenibe kiránduljanak, mert ott új szülészeti gyakorlatot vezettek be. Eddig volt úgynevezett bábás vagy apás szülés, ott viszont van járdán szülés. Végül is az ott megszületett gyerek nagyszerűen felsírt, és most már a kórházigazgató is sírhat, mert felszólították, hogy mondjon le. Pedig nem tehet róla, hogy nincsen orvos, hogy azok véglegesen elrándultak nyugati országokba, és nem akarnak visszajönni. A betegeket is utánuk kellene küldeni kirándulni.

Az idősebb betegeskedők nyugdíjukat költsék inkább Dél-Koreában, ahol a világon a legjobb az egészségügyi ellátás. Ott a nemzeti össztermék (GDP) 8,1 százalékát költik egészségügyre. Mondjuk, kirándulni és egyben gyógyulni Tajvanon vagy Japánban sem rossz. De a kispénzűek inkább menjenek Ausztriába, ami közelebb van, vagy Norvégiába. A Világbank adatai alapján 2019-ben Románia 5,74 százalékot költött a GDP-ből egészségügyre, 2020-ban 6,27 százalékot. De halljuk, hogy milyen nagymértékben nő a gazdaság teljesítménye, ezért még csökkenteni is lehet az egészségügyre fordított pénz arányát.

A felsorolt országokban igen magas a várható élettartam, és ha tőlünk oda mennek kirándulni vagy gyógyulni az idős betegek, jobb, ha vissza sem jönnek, mert úgy sokáig élhetnek. Maradjanak (vagy menjenek) és vegyenek lakást inkább például Norvégiában, ahol saját otthonukban ápolják a rászorulókat, és az ápolók több idősért felelnek, akiket rendszeresen naponta – s ha kell, többször is – meglátogatnak. Ezt nálunk is meg lehetne oldani, csak az a baj, hogy a gondozók inkább elmennek például Olaszországba öreggondozni. Emiatt aztán nincs, aki itthoni öregjeiket rendezze, és azokat inkább az államra bízzák. Nem sokan rándultak haza (vagy nem rohantak hozzátartozóikhoz), mikor kiderültek a Bukarest környéki idősotthonokban levő horror állapotok, és az ott „üdülők” legtöbbjét kórházakba vitték egy kirándulásra. De vajon utána mi lett velük?

Borítókép: Közlekedő Tömeg Egyesület