A krisztusi kereszt egy szakrális szimbólum, nem egy tekebábu vagy sakkfigura. A keresztet ott és olyankor használják, amikor annak igazi szellemi oka van: templomokban, temetőkben és más helyeken, ahol az őszinte bűnbánat és a Krisztus iránti szeretet jön felszínre az emberek lelkében.
Az elmúlt napokban ismét keresztek körül tört ki egy újabb háború. A nacionalista román atyafiak Úzvölgyében teszik-veszik, cserélgetik a kereszteket, azok anyagát, méretét, formáját, talapzatát.
Azt minden normális és reálisan gondolkodó székely-magyar ember (de sok román nemzetiségű is) tudja, hogy ez a keresztes hercehurca – melyet Mihai Tîrnoveanu szervez, akinek védelmező testőre egy ortodox pópa, az őket követő banda pedig történelemből és illemtanból is bukott – nem más, mint egy újabb magyarellenes cselekedet. Hát igazán nagy az Isten állatkertje!
Igaz, hogy az úzvölgyi hadi temetőben tényleg pihen néhány román nemzetiségű halott is, de ők az Osztrák–Magyar Monarchia katonái voltak, erdélyiek. Őket is, mint többi társukat, éppen az ellenséges román katonák mészárolták le az I. világháború alatt.
A második úzvölgyi keresztes háború ismét bebizonyította, hogy nem fogy, hanem hízik a magyargyűlölet egész Erdély területén. E provokátoroktól távol áll, hogy gyász, emlékezés vagy tiszteletadás céljából nyilvánuljanak meg. Jó lenne már, ha nem űznének csúfot a tényleg ott elesett és eltemetett hősökből, hiszen csak magukat kacagtatják. Ha az 50 lebontott betonkereszt helyére vitt 150 deszkakeresztet is le kell majd szerelniük, vajon a következő 500 keresztet miből fogják legyártatni? Talán acélötvözetből a galaci öntödében? A kutya ugat, a karaván halad. Hátha érvényesül ismét a jog, működik az igazságszolgáltatás.
Augusztus 26-án, az úzvölgyi megemlékezés napján fordítsunk hátat a deszkatemetőnek és forduljunk erősen a mi igazi hősi temetőnk felé.
N. Kányádi Mihály, Szentivánlaborfalva
