Elsőként a munkaadói szövetségek emeltek szót: elmondták, hogy sok kis- és középvállalkozás csődjét jelenthetik az újabb adóterhek, hiszen ezek már 2023 januárjától nőttek (bár azt hivatali madárnyelven nem adóemelésnek hívták, hanem az adótörvénykönyv módosításának). Aztán a civil szervezetek tiltakoztak, akiktől a céges szponzorizálás lehetőségét vennék el (és ezzel bevételeik nagyobb felét), majd az önkormányzatok, művelődési intézmények, az egészségügyi szakszervezetek, és valószínűleg lesznek még, mert a szociáldemokraták figyelme senkit nem kerül el, akitől elvehető valami; jóval szorgalmasabban gyűjtik a közlekedési bírságokat is. Mindezt magas infláció és ismét növekvő üzemanyagárak idején, a fűtési szezon kezdete előtt lebegtették meg, a liberális pénzügyminiszter, Marcel Boloș pedig azt is beismerte, hogy a beharangozott intézkedésekkel kapcsolatosan semmilyen pénzügyi hatástanulmányt nem végeztek.

Ezek után gyorsan le kellett volna mondania mind a két Marcelnek. Milyen pénzügyminiszter az, aki nem tudja, mekkora összegekről beszél, és milyen kormány az, amely eleve elméretezi a költségvetést? Nem számít, hogy csak június közepétől vannak tisztségben: ugyanez a koalíció szavazta meg az alulméretezett kiadásokat és felülméretezett bevételeket tartalmazó költségvetést. Erre bizony nincs mentség: ha tudták, hogy eleve nem reális, miért fogadták el, ha nem tudták, mit keresnek ezekben a tisztségekben? Íme néhány szám, amit mindenki megért: a 19 milliós Romániának 1,3 millió állami alkalmazottja van, a 38 milliós Lengyelországnak 0,9 millió. Romániában a nemzeti össztermék 37 százalékát viszik az állami bérek-nyugdíjak (és növekvőben vannak), az EU-s átlag 22,4 százalék (és csökkenőben van); ezen belül a németországi 16 százalék. Az adóbehajtással éppen fordítva állunk: Romániában a nemzeti össztermék 26 százalékát hajtja be adóként az állam, az uniós átlag 45 százalék. És a legnagyobb adósok épp az állami vállalatok: ötszáznál több pénzfaló céget tartunk fenn, amelyek tartozása az államháztartási hiány egyötödét adja; az adócsalás mértéke a GDP 10 százalékát.

Mindezek 2021-es adatok (frissebbek még nincsenek, de azóta csak romlott a helyzet), ám így is tálcán kínálják a valódi megoldásokat: tényleges, 50–60 százalékos leépítést a központi adminisztrációban (nem az amúgy is emberhiánnyal küszködő egészségügyben), az állami pluszjuttatások eltörlését (a pótlékoktól a speciális nyugdíjakig), az adók és adósságok jobb behajtását, az adócsalás visszaszorítását. Ha ezeket véghezviszik, lesz pénz, nem kell új sarcokat kivetni; a felszabaduló munkaerőt a már rég importra szoruló magánszektor felszívja. Amíg e lépéseket nem teszi meg a kormány, nem kérhet újabb áldozatot az emberektől.

Borítókép: Románia pénzügyminisztere. Fotó: Facebook / Marcel Boloș