Egy ilyen rangos sportesemény, amelynek már hagyománya is van, valódi ünnep, és nem csupán a kerékpározók számára: településeink ázsióját is emeli. De az sem mellékes szempont, hogy néhány gyermeknek, fiatalnak vagy szülőnek meghozza kedvét a bringázáshoz. És ez lesz aztán az igazi küzdelem: helyet találni egy egészséges időtöltésnek.

Jelenleg sehol nem lehet gondtalanul tekerni Sepsiszentgyörgyön. Bő két évvel ezelőtt még minden nyári délutánon és hétvégén emberektől hemzsegett a sugásfürdői út, a fél város oda járt levegőzni. Idős nyugdíjasok kempingszékekkel ültek ki az erdő szélére, a tömbházlakók ott sütötték le a téli padlizsán- és paprikakészleteket, sokan gyógynövényeket, gombát gyűjtöttek vagy egyszerűen csak sétáltak, és több százan bicikliztek mindennap: sportolók és amatőrök, fiatalok és idősebbek, kisebb-nagyobb gyermekes családok, barátok, osztálytársak tekertek együtt. Magányosan is bárki elindulhatott, biztosan talált ismerőst, akivel szót váltson, vagy akár új ismeretségeket köthetett. Számosan mentek autóval is, bödönökkel vitték a forrásvizet haza és a szomszédságba; aki ráért, az elidőzött még a napon vagy az árnyékban. Generációk óta ez volt a bárki számára elérhető kikapcsolódás, 2021 júniusában azonban emberre támadt a medve a szombati piknikezők közvetlen közelében, és az addig barátságos erdő veszélyes, fenyegető hellyé változott.

Azóta sokkal csendesebb a környék. Most már jóval kevesebben járnak ki a Honvéd-kúthoz, és még kevesebben mennek feljebb. Gyalogost, futót alig látni, az autósok száma is megcsappant, s bár kerékpározók még vannak, többnyire ők is csoportosan, sietősen nyomják a pedált. Alternatíva ugyanis nincs: minden más város­széli úton nagy a gépkocsiforgalom, az Olt töltésén csak most készül a bicikliút. A városban meglévő kerékpársávok rövidek és nincsenek összekötve, de amúgy sem ugyanazt kínálják, mint a természet. A medveveszély pedig nem múlt el, sőt: a napi rendszerességgel bicikliző, az egész környéket jól ismerő Tompa Ernő arról számol be, hogy 3–4 naponta látják a nyomát, érzik a szagát, átlag kéthetente pedig látják is a nagyvadat; három alkalommal feléjük is futott, kaparta a földet és ordított, de aztán nem támadt rájuk. Most kicsit nyugodtabbak, mert a bocsok is nőttek, de július végéig elég idegesek voltak, a kiabálás sem mindegyiket ijeszti el, amelyik épp eszik, az utolsó pillanatig nem hagyja ott a zsákmányát. Többnyire azért elfutnak az embertől, habár van, amelyik néhány méterre is megközelíti. Az ilyennel szembeállnak és hangosan ordítanak neki, ez eddig bevált, és valószínűleg szerencséjük is volt, egy idős erdész ugyanis azt mondta neki, hogy 45 évi erdőjárás után sem tud biztos ellenszert a medvetámadás kivédésére: lehet, hogy száz méterről is támad, és lehet, hogy háromról sem. Ajánlani azt tudja, hogy soha ne fordítson senki hátat a medvének, és ne futamodjon meg, hanem lassan lépegessen hátrafelé, ha szembemegy vele: óvatosan növelje a távolságot. Ő maga mindenfelé biciklizik, aszfalton is, erdei ösvényen is, és mindenütt találkozott már medvével vagy a nyomával; Sepsiszentgyörgyhöz nem is a sugásfürdői úton vannak legközelebb, hanem a Pacén levő víztartály mögött, a kertek végében Szalomérra vivő földúton járnak rendszeresen. Tavaly egy medve megtámadta, és bár el tudott menekülni, azután egy hónapig nem járt ki, de annyira szeret biciklizni, hogy inkább vállalja a kockázatot, még úgy is, hogy ez már nem élmény-kerékpározás, és nem csökkenti, hanem növeli az adrenalinszintjét. Nem öröm a medvével találkozni, fényképezni, filmezni is ritkán szokott: ha közel van, próbál eltávolodni, messziről pedig úgysem látszik jól. Tompa Ernő szerint az illetékeseknek azon kellene dolgozniuk, hogy legalább a települések közvetlen környékén ne legyenek medvék, mert így bármikor történhet újabb baleset. De az sem kívánatos, hogy az emberek ne merjenek kimozdulni otthonról; az tény, hogy egyre kevesebben járnak az erdőre, a Bíróné pusztáján az egykori szekér­utat szinte teljesen benőtte a szeder.

Így fogynak a biciklizési lehetőségek. Hogy legyen ebből tömegsport, egészséges nemzet?

Borítókép: Amikor még gondtalanul közlekedtek a kerékpározók a Sugásfürdő felé vezető úton. Albert Levente archív felvétele