Egyetlen olyan lakója sincs az évente szervezett „cuki-tábornak”, akinek a hétköznapjai ugyanúgy telnének, mint a hasonló korú nem cukorbeteg gyermekeknek, hisz az inzulinadagolás és a vércukorszintmérés mellett a táplálkozásra és a kellő mennyiségű mozgásra is nagyon oda kell figyelniük, legtöbbjük mégsem panaszkodik. Ez egyrészt a korszerű eszközöknek köszönhető, amelyek segítségével könnyebben érhető el a vércukoregyensúly, másrészt az olyan táborokban, mint amilyen e héten zajlik a Benedek-mezőn. Sokat tanulnak a diabéteszről, és itt egymás közt megbeszélhetik azokat a gondjaikat, amelyek közösek.
Huszonkét esztendővel ezelőtt szervezték az első tábort Háromszéken cukorbeteg gyermekek számára diabéteszes fiatalok, akik létrehozták a Kovászna Megyei Cukorbeteg Gyermekek és Fiatalok Egyesületét, és azóta év közben is szívesen ellátják tanácsokkal a hozzájuk fordulókat. Dobolyi László, az említett egyesület elnöke lapunknak elmondta, leginkább az új eseteknél keresik meg őket a kétségbeesett szülők, akik egyik napról a másikra azzal szembesülnek, hogy inzulinfüggővé válik a gyermekük, szinte semmit nem tudnak erről a betegségről, és el sem tudják képzelni az életüket egy ilyen teherrel. Mindannyiukat arra biztatják, jöjjenek el az évente szervezett nyári táborba, de év közben is forduljanak hozzájuk vagy hasonló szülőkhöz kérdéseikkel, amire nem tud választ a szakorvos, azt tapasztalat alapján elmondhatják az érintettek. Sidó Zita asszisztens, az egyesület alapító tagja abban is el tudja igazítani a szülőket, mit kell tenniük, ha inzulinpumpát vagy inzulinszintmérő, állandóan viselt érzékelőt (szenzort) szeretnének gyermekük számára, amelyet a szakorvos ajánlása alapján lehet igényelni. Kettőjükön kívül Szórádi Csaba és Rémán Éva volt évekig a táborok társszervezője, előbbi idén is a háttérből segít, ez a négy fiatal nagyon sokat tett az elmúlt több mint két évtizedben, hogy a cukorbeteg gyermekeket nevelő családok a kezdeti kétségbeesés és pánik után megtalálják az egyensúlyt, és javaslatukra talán ezentúl az egész család egészségesebb életmódot folytat.
Együtt könnyebb – mondja Nagy Loránd. A marosvásárhelyi fiatalembernél tízéves korában diagnosztizálták a cukorbetegséget, három év múlva került kapcsolatba Dobolyi Lászlóékkal, tizenharmadik alkalommal jött el a háromszéki táborba, három-négy éve önkéntesként segít, de még mindig tanul valamit a diabéteszről. Kezdetben a tábor abban segítette, hogy elfogadja a betegségét, később az volt számára a legfontosabb, hogy van egy csapat, ahová tartozhat, és Öcsihez (Dobolyi László), valamint Zitához (Sidó Zita) bármikor fordulhat problémáival. Nem ő az egyetlen, aki a jó barátokért, a közösségért tér vissza a táborba.
A tizenöt éves csatószegi Léstyán Szintia tíz éve cukorbeteg, nem emlékszik, milyen volt inzulinadagolás nélkül az élet, megszokta ezt az állapotot, használja a vércukormérő szenzort, és a táborban szereti a túrákat. A keddi nagykőhavasi hétlétrás túra és utána a rozsnyói dinópark nem csak számára jelentett nagy élményt, többen vélik úgy, ez volt a tábor csúcspontja. Pedig a lovaglás, az önvédelmi sportedzések és a korongozás is csábító, ezeket is kipróbálják a Vadon Egyesület oktatói, valamint Szőke Attila, Kolumbán Loránd és Enikő irányításával, s a csíkszentmártoni Bocskor Pékség jóvoltából különleges kovászos kenyereket is megismerhettek. Lőrincz Hanna dietetikustól sok jó tanácsot hallanak ezen a héten a résztvevők, az évek óta visszatérő dr. Albert András szemorvos szemfenékvizsgálatot tart minden gyermek számára, pénteken a sepsiszentgyörgyi Insect együttes a tábor vendége.
A 15 éves csíkszentmiklósi Péter Dorottya hat éve cukorbeteg, az alacsony vércukorszintek miatt időnként rosszul érzi magát, egyébként jól kezeli ezt az állapotot, amelyet gyakran inkább cukorbajnak, mint betegségnek szeretnek nevezni az érintettek. A 14 éves kézdikővári Klára Hunor három éve él inzulinadagolással, első alkalommal jött el a táborba, megtetszett, talán jövőben is jelentkezik, beszélgetésünk alatt ellenben nem tudott meggyőzni arról, hogy igazán elfogadta volna a helyzetét. A szintén 14 éves sepsiszentgyörgyi Szilágyi Réka az időnként előforduló igen alacsony vércukorszintekkel küzd, harmadszor jött a táborba, s bár odafigyel a táplálkozására, elkeseríti, hogy ingadozik a vércukorszintje. A 12 éves csíkszentmártoni Bocskai Bíborka esete azért különleges, mert nála nagyon korán, kétéves korában állapították meg a cukorbetegséget, szinte a következő évtől hozták a szülei a táborba, minden évben eljön, jól érzi magát ebben a társaságban.
A sepsiszentgyörgyi és a háromszéki önkormányzat által támogatott tábor lényegét talán a 13 éves gyergyóújfalusi Nagy Ágnes fogalmazta meg legtalálóbban: itt azoktól tanulnak, akik már sok évet megéltek cukorbetegen, és azokkal barátkoznak, akiknek ugyanazok a napi gondjaik, kérdéseik, kétségeik.
