Puskás Attila, sokunk Attila bácsija köszöntésén vagyunk egy sepsiszentgyörgyi vendéglőben, éppen kilencvenkettedik születésnapján. Nagy idő, szokták mondani, s bár a mikor is telt el érzés bizonyára ott lappang az ünnepelt gondolatai között is, nem a bajok-betegségek sorjázásával múlik az idő. Bőre engedett köszöntők sem hangzanak el, sokkal inkább az együttlét a lényeg.

Úgy látszik, a sorstársak így ünnepelnek, emlékeznek, de korántsem olcsó nosztalgiával, s bár mind túl vannak a nyolc, sőt a kilenc ikszen, mai közös gondjaink sem hagyják őket hidegen. Néhány régi, ám életüket döntő módon meghatározó történetfoszlány között ugyanis – ki és mikor érkezett, éppen hol volt azokon a bizonyos koszorúzásokon, amiért hosszú börtönévekkel fizettek – Úzvölgye is szóba kerül. Hogy nem lehet megegyezni?, hiszen a hősi halottak iránti kegyeletnek nincs nemzetisége – teszi fel a kérdést Attila bácsi...

Pedig ő tudhatja a legjobban, hogy a kreált bűnösségnek oka és célja van, még akkor is, ha a módszerek kortól és rendszertől függően változnak. Akkor a megfélemlítés, a példastatuálás volt az elnyomó rendszer tartópillére, most – a tömegkommunikációs időkben – a provokáció, a politikai haszonszerzés nagy játszmái zajlanak. Mögötte pedig mindig a hatalom megszerzésének sanda szándéka, az azt háttérből irányító szervezetek tételesen aligha bizonyítható üzelmeivel.

Puskás Attila és társai mégis hisznek még az igazság, az igazi emberi értékek erejében. Hiába volt életük az ellenkezőjével tele. Hiába a meghurcoltatások, a hosszú börtönévek, majd a mellőzöttség esztendei, mindig sikerült továbblépni. Ha nem lehetett tanítani, az irodalmi törekvéseket kiteljesíteni, hát a választott szakmában kellett maradandót alkotni. Na meg a közéletben tenni, amit a lelkiismeret diktál. Mindig aktívnak maradni, a szellemi energiákat megsokszorozva. És akkor a fiatalkori törekvések is visszaköszönnek, lehet írni, megjelenhetnek az egykori irodalmi ambíciók gyümölcsei, lapunkban pedig a sokrétű érdeklődés szülte ismeretterjesztő, sőt, véleményformáló írások révén: tanítani. Így lehet minden akadály ellenére teljes és tartalmas életet élni. Túl a kilencedik évtizeden is.

Ehhez kívánunk lapunk külső munkatársának, a politikai elítéltek egyre fogyatkozó közösségének, de az egész közösségnek példát mutató Attila bácsinak egészséget, további munka- és alkotókedvet.

Borítókép: Puskás Attila a születésnapi köszöntésen. Fotó: Ferencz Csaba