Kolozsvár közös kincsünk, a hagyományok őrzésének és a szellemi-lelki megújulásnak a mindenkori fellegvára – mondta a magyar miniszterelnökség nemzetpolitikáért felelős államtitkára hétfőn este a 14. Kolozsvári Magyar Napok nyitógáláján.
Potápi Árpád János rámutatott: a Kárpát-medence egyik legnagyobb kulturális seregszemléjének szervezői megmutatják a város kulturális sokszínűségét a többségi román társadalomnak, a Kárpát-medencei magyarságnak és rajtuk keresztül minden magyarnak a világban.
Hangsúlyozta, hogy a több mint háromszázezresre növekedett város nevei is azt mutatják, hogy Kolozsvár történelme és kultúrája színes, és ez a sokszínűség mindazoké, akik azt formálták. Potápi Árpád János kiemelte, hogy 2017 óta már magyarul is ki van írva a város neve a helységnévtáblákra. „Önökkel együtt akkor én is úgy éreztem, hogy visszakaptunk mi, magyarok valamit, amit a történelem elvett tőlünk az elmúlt évszázadban. (...) Ma már hivatalosan is azt hirdetik ezek a háromnyelvű táblák, hogy Kolozsvár a mi városunk is” – fogalmazott. Kijelentette: 2010 óta fokozatosan erősödik a hálózat, mely „átöleli és összefogja” a Kárpát-medencében és a diaszpórában élő magyarokat. „Magyarország kormányának nevében azt ígérhetem, hogy ahogyan az elmúlt időszakban, úgy a továbbiakban is képviselni fogjuk minden magyar érdekét, továbbra is minden tettünket meghatározza a nemzetben való gondolkodás” – ígérte.
Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke hangsúlyozta, hogy Kolozsvár évszázadok óta Erdély fővárosa, a többi erdélyi város közösségének példaképe, mérce, szellemi-kulturális iránytű. „A Kolozsvári Magyar Napok ma mérce szerte Erdélyben, és bátorkodom megkockáztatni azt, hogy a Kárpát-medencében, igazodási pont augusztusban, nem csak a kolozsvári magyarok számára” – mondta. A köszöntés mellett arról is beszélt, hogy takarékossági rendeletével a kormány hadat üzent a kultúrának.
Gergely Balázs főszervező, a Kincses Kolozsvár Egyesület elnöke beszédében a múlt egyre távolodó, a jelen élhető és a jövő Kolozsvárjáról is beszélt. Elmondta, hogy a közösségi emlékezet egyre kopik, de tovább kell örökíteni a múlt szellemiségét. „Azt a Kolozsvárt, amelyet a múltból hoztunk, és amely egyre inkább távolodik, csak mi tudjuk itt tartani, megtartani” – mondta, kitérve a felújított Farkas utcára is, mely templomai, iskolái, egyeteme révén minden kolozsvári „közös lakcíme”.
