A változatlanság nem egészen igaz, hiszen végre sikerült lebontani az immár balesetveszélyessé vált régi épületet, amely az egykori kisebb kádas fürdőház fölé tornyosult befejezetlenül mintegy két évtizedig. A kis borvízmedence, na meg a közbirtokosságok által birtokolt fürdőtelep így megmenekült egy romteleptől, egyben (szó szerint) az árnyékától is, így a medence vizének hőmérséklete egy meleg nyári nap végén már a húsz Celsius-fokot is meghaladhatja. Igaz, ehhez az is hozzájárul, hogy a legmelegebb nyári (hétvégi) napokon az itteni méretekhez képest tömegek lepik el, ami aligha használ a gyógyvíz minőségének, na meg a csendes környezetnek (mert vannak, akik hangfalakkal érkeznek, és a dum-dum elnyomja a madárcsicsergést – ha még lenne a madaraknak kedvük erre repülni). Még szerencse, hogy a több forrásból táplálkozó medence vize folyamatosan cserélődik, így reggelre visszanyeri igazi borvízillatát is. 

A medence környéke azonban nem nyújt kellemes látványt, sőt, biztonságot sem. Ugyan deszkarátéttel javították a legveszélyesebb helyeken, a „kertvégi” mellékhelyiség felé is el lehet menni, de a korhadt felületek sok helyen megmaradtak. A tulajdonosok mentsége talán csak annyi lehet, hogy egy szabad strandnál aligha tudnak többet fordítani a javításokra.

A napokban azonban a régóta esedékes borvízcsorgó felújításához is hozzáláttak a nagybaconi közbirtokosság szakemberei. S ha minden a tervek szerint halad, hamarosan új támfallal ellátott, kitakarított forrásból csoboghat a gyógyvíz a kulacsokba, a (műanyag) palackokba.

A változások sorába illik, hogy kis – erre mondják azt, hogy – kokett üzlet nyílt, amolyan mini ABC, ahol az alapélelmiszerektől a tisztálkodószereken át a hűsítő sörökig minden kapható, és ami nem, azt Molnár László tulajdonos már másnapra hozza. Eddig egyébként a néha most is megjelenő mozgóboltok pótolták ezt a hiányosságot.

És a figyelmes idelátogató a telepre vezető meredek út leágazásánál kis táblát vehet észre, amely szerényen hirdeti, hogy Uzonka Guesthouse (így, angolosan), s ha valaki belenéz a manapság mindent (is) tudó világháló turisztikai ajánlataiba, azt is megtudhatja, hogy itt, az erdő alatt (majdnem) felső kategóriás turistáknak kínálnak szállást és csendes pihenést. De működik az úgynevezett holland strand is a kempinggel együtt, a nemrég felújított, egyházi fenntartású Kálvin-otthon fogadja fiatal vendégeit, a falu bejáratánál lévő vendégháznál pedig látni néha vendégautókat is, mint ahogy a svájci zászló alatti táborhely is időnként megtelik táborozókkal.

És ilyenkor nyáron megtelnek élettel a hétvégi házak is, néhány család egész évben itt lakik, vannak, akik csak nyáron, legtöbben pedig szabadságuk egy részét töltik itt, na meg a hétvégeket. S ha fel-felzúg egy-egy fűnyíró vagy láncfűrész hangja, az is jelzi, hogy gondozni kell a portát.

Kirándulókkal azonban nem lehet sűrűn találkozni. A medvék, bár egyelőre (a gyümölcsérés időszaka még hátravan) nem koslatnak a házak között, fel-feltűnnek a Nagymurgót borító erdőben vagy a Diós oldalában, nyomukat pedig sok helyen látni, így a bátrabbak legfeljebb csoportos túrázásra, gombászásra szánják el magukat. Na meg ott vannak a nyájak, a juhászkutyák örökös fenyegetése, ami ha nem is olyan veszélyes, mint a sokbocsos anyamedve jelenléte, jó elkerülni (hiszen néha még a településen belül is megjelennek).

Uzonkafürdő keresi saját identitását. A tömegturizmusra aligha alkalmas kis borvízfürdő gondozatlanságában is megkapó, gyógyító ereje felbecsülhetetlen. De az egyre gyarapodó látogatók miatt működésének szabályozása aligha elkerülhető. A legnagyobb kincs, a csend és nyugalom így talán megőrizhető lesz még hétvégeken is. Az egyéb szolgáltatások pedig mintegy kiegészítik a természeti adottságok gazdag tárházát.