Pista bácsi felháborodott magában, hiszen ő igyekszik minden számlát azonnal kifizetni. Fiatalabb korában még ráérősen intézte e dolgokat, hiszen mindig van egy fizetési meg egy türelmi időszak, de amióta megjárta, hogy lakásából levágták a gázt, azóta azon nyomban fizet, nehogy elfelejtse.

Különben a gázt sem az ő hibájából kötötték ki néhány évvel ezelőtt, tartja. Történt, hogy felajánlotta a rendszer az elektronikus számlázást, és ő belement. Aztán egy idő után gáz nélkül maradt. Nem ecsetelem, mekkora bosszúság, ha hűvös időben gáz nélkül marad egy család. A főzés még hagyján, de a tisztálkodás és a fűtés... Emberünk azonnal észrevette, hogy mi történt, éppen csak nyakon nem csípte a munkást, aki kikötötte. Miféle ember ő is?! Nem figyelmezteti, csak jön, és a lépcsőházban elzárja a gázcsapot, majd leplombálja. Pista bácsi elindult intézkedni, hívta a szolgáltató regionális igazgatóságát, s mondták, ha nyomban törleszt, szólnak a munkatársuknak, hogy kösse vissza. Igen ám, de a sepsiszentgyörgyi alkalmazott csak másnap jött. Volt rá huszonnégy órája, mondta, nem is mentegetőzésként, csak úgy flegmán.

Ráadásul Pista bácsival megfizettették a kikötést és újrakötést is. Megfellebbezte. Azaz levelet írt a vállalat bukaresti főigazgatóságának. Egyrészt, hogy nem kapott számlát, másrészt, ha nem törleszt, kellett volna kapnia figyelmeztető, majd felszólító levelet, s egyiket sem kapott. Nos, a válaszban a szolgáltató képviselője jelezte, mindeniket küldték, megjelölte a dátumot és órát is, no meg hozzátette, az elektronikus levelesládában a kéretlen levelek közé érkeztek a küldemények, és nem voltak megnyitva. Szóval, ezt is látják odafentről! S ha ilyen mindent látó rendszerük van, miért nem biztonságos az, hogy az ő levelező rendszere visszautasítja?! No, elhangzottak cifrábbak is, de azok nem újságpapírra valók.

Említettem a türelmi időt. Nos, ez a telefonszolgáltató esetében negatív. Ugyanis Pista bácsi rendszeresen a fizetési időszak – ez esetben napok – lejárta után kapja meg a számlát. Igyekezett elektronikus banki átutalással törleszteni, de három egymás utáni hónapban is elvették a „gázát”, azaz korlátozták a szolgáltatást, csak hívható volt, ő nem kezdeményezhetett hívásokat, és szöveges üzenetet sem küldhetett. A kirendeltségnél mondták, mivel a fizetési időszak lejárt, a rendszer nem ismeri fel a befizetést, s inkább ott fizesse be az összeget, mert azt azonnal észleli a rendszer. No, ez is milyen rendszer? Jó felé haladunk! – gondolta. Ahelyett, hogy megkönnyítenék a dolgát, még nehezítik azt. Azóta havonta besétál a boltba még a számla érkezése előtt, és fizet.

Pista bácsi a közköltség átutalásos törlesztését is megpróbálta, de a lépcsőházban kifüggesztett következő havi lajstromon elmaradással jelent meg. Nos, azt továbbra is hagyományosan intézi.

Ilyen előzmények után a villanyszámlát nem kérte elektronikusan. De mindig, amikor a postaládában megtalálta a borítékot, máris ment, és kifizette. Mindeniket.

Most meg állt és csodálkozott, hogy miért akarják levágni a villanyát. A telefonáló szomszédasszonyt kérte, adja át a készüléket a villanyszerelőnek, hadd beszélhessen vele. Nincs kifizetve a számla, ő utasítást kapott, hogy vágja le az áramot – kürtölte amaz. De nem is kapott számlát – erősködött. Ő parancsot kapott, hogy kösse ki, mert a rendszerben elmaradással szerepel – vágott vissza a szerelő. Aztán Pista bácsi mondta, hogy azonnal elmegy, s fizet, ahova kell, de nem tudja mennyit. A szaki felvilágosította, a villanyvállalat székhelyén kérjen egy számlát, azzal menjen el valamelyik boltba, ahol lehet fizetni, s a nyugtával térjen vissza a vállalathoz, hogy igazolja, fizetett. De ezt egy órán belül! – figyelmeztette az alkalmazott.

Pista bácsi csak állt és bosszúsan elmélkedett: most hálásnak kellene lennie, hogy nem kötötték ki a villanyát, vagy meg kellene sértődnie, amilyen gorombán bántak vele? Tudta, hogy az „igazság” az ő oldalán áll, de ebben az országban mit számít az! Elment, s intézte, amire „utasították”. Ha nem teszi, ő járja meg. A villanyvállalatnál még sok hasonszőrű embertársával találkozott. Az irodában bemondta a címet, kinyomtatták a számlát. Helyben nem lehetett fizetni, mert felszámolták a pénztárakat. Valamikor hat is volt, úgy emlékszik. Keresett egy boltot, ahol működik számlafizető rendszer, s a nyugtával visszasétált a villanyosokhoz.

Azért jó néhány kérdés felvetődik. Mire fel ez a fenyegetés!? Főleg, hogy számlát sem küldtek. Nemcsak Pista bácsinak, sok más fogyasztónak sem. Korábban postai levélben arról értesítették a fogyasztókat, megtörténhet, hogy huzamosabb ideig nem kapnak számlát, de nem kell pánikba esni, a rendszer hibája, s ezért senkit nem büntetnek. Most nem jött számla, mégis büntetnek. S ha valaki épp szabadságát tölti valahol, s nincs, ahogyan intézkednie, levágják a villanyát?! Aztán járhat utána, hogy visszakössék. S megfizettetik a kikötést meg bekötést is. Továbbá mire jók ezek az elektronikus rendszerek, ha nem jelzik, hogy valaki befizette az összeget, azt még külön papíron be kell mutatni, s így igazolni? Aztán meg, ha – mint a gáz esetében – „látják”, hogy a fogyasztó nem nyitotta meg az elektronikus számlát meg a felszólítást, az okos rendszer miért nem küld egy figyelmeztető SMS-t? Szóval, kérdés akad bőven, de azok szónokiak maradnak, mert nem válaszolja meg a „rendszer”.

De egy tiszta! Ahogyan az Electrica, hasonlóképpen működik ez az ország is. Bánatunkra.

Borítókép: Az Electrica sepsiszentgyörgyi székháza. Fotó: Albert Levente