A Barót–Olasztelek–Vargyas–Hargita megye határa közötti 16 km-es útszakasz korszerűsítésének „esett áldozatául” a bő száztíz esztendeje épített vargyasi vashíd. Helyette mintegy négymillió lej ráfordítással új betonhíd készül. Az építkezés idejére a Vargyas patakán ideiglenes átkelőn folyik a közlekedés.
Imets Lajos polgármester úgy nyilatkozott, igencsak örvendtek, amikor kiderült, az útfelújítás része az új híd építése is. Már ekkor jelezték, nem szeretnék, ha a régi, még a Monarchia idejében készített hidat összevágnák és ócskavasként értékesítenék: lehet, hogy öreg jószág, de az annyira a vargyasi falukép része, hogy megőrzéséhez ragaszkodnának.

A megyei tanácsnál megértésre találtak, s nekik ajándékozták a hidat, sőt, a lebontáshoz és új helyszínre való szállításhoz is segítséget ígértek. Gondot okozott viszont, hogy a híd egyik oldalán a villanyhálózat, a másikon pedig a gázvezeték húzódott hozzá közel, ezért bontását az eredeti tervek szerint nem akarta senki vállalni. Végezetül az a megoldás született, hogy nem egyben, még csak nem is kettőbe, hanem – a biztonság érdekében – négybe vágva távolítják el. Egyelőre a Selyemkert mögötti, szintén önkormányzati tulajdonban levő telken helyezték el.

A szerkezetek odaszállítása sem volt egyszerű, kerítést, kaput és járdaszegélyt is bontottak a cél érdekében. „Nagyon nem örvendtem, hogy négybe kellett vágni, de Tamás Sándor elnök úr azzal biztatott, aki szétvágta, az össze is fogja hegeszteni. Amennyire lehetett, mi már összeállítottuk, de a megyei útügynek – mert rájuk vár a feladat – még lesz éppen elég tennivalója, amíg olyan állapotba kerül, hogy a selyemkerti kis tó fölé elhelyezhetjük” – mondotta Imets Lajos.

Miért épült két vashíd Vargyason?

Vargyason szinte egy időben két vashíd is épült. Azért történt így – elevenítette fel a községvezető –, mert amikor a budapesti szakemberek 1910 körül megérkeztek, hogy felmérjék a terepviszonyokat, a régi, a Rikán átvezető főút melletti részen végezték számításaikat. Amikor a méretre gyártott darabok megérkeztek Vargyasra, azzal szembesültek, hogy a fesztávolság nem talál. Ha már elkészült és Vargyasra szállították, nem vitték el, hanem a Csemetekert mellett felállították a ma is használt kisebb vashidat, az új főúthoz pedig másikat rendeltek. Utóbbi bő harminc évig tudta háborítatlanul ellátni feladatát, a második világháború végén bombatámadás érte, és egészen 1959-ig a patakban hevert. Kiemelése és újranyitolása is jól sikerült, és évtizedekig nem volt gond vele – foglalta össze a hidak történetét Imets Lajos.