Az ukránok és az oroszok példátlanul makacs bakalódásának fél Európa kárát látja az elmaradozó, majd a teljesen szünetelő gázszállítás okán, s olyan országok, mint Szlovákia, Csehország és Magyarország, veszélyesen fogyatkozó tartalékaikat élik fel, Szerbiának, Bosznia-Hercegovinának és Bulgáriának nincs is amit ,,felélnie", mert tartalékaik sincsenek, s a fagyhaláltól a szomszédok könyöradományai menthetik meg őket. De ezek a szomszédok maguk is a nélkülözők közé tartoznak, s ha nagy erővel visszatér a most éppen enyhülni látszó tél, s el is húzódik, hát nagy bajok lehetnek. Feltéve, hogy Oroszország és Ukrajna továbbra sem lesz hajlandó megegyezni. Ezt nehéz megjósolni, mert az eddigi egyezkedési kísérletek sorra megbuktak, s csak annyiban sikerült a két félnek megállapodnia, hogy legközelebb is összejönnek tárgyalni. Ez már kezdett eléggé unalmassá válni, s tekintélyes európai politikusok, politikai elemzők és gazdasági vezetők kezdtek arra gyanakodni, hogy színjáték az egész, s az egész hercehurcának inkább politikai céljai vannak, mintsem gazdaságiak. Mert az teljesen kétségtelen, hogy az ügyön Oroszország és Ukrajna is veszít, előbbinek már negyven-ötven százalékkal megcsappantak a korábban hatalmas valutatartalékai, utóbbi pedig a teljes gazdasági összeomlás felé tart. De amíg a két főszereplő egymást vádolja és mocskolja — uniós megfigyelők ide vagy oda! —, gáz továbbra sem jön, s a jóhiszemű szerződő partnerek szenvednek, fáznak, súlyos veszteségeket könyvelnek el. Oroszország hitele ugyancsak megcsappant, valutatartalékaival együtt, s most már a közép-európai és balkáni szláv testvérek sem nagyon lelkendeznek a nagy anyácska iránt. Hiába, kutyából — bocsánat: medvéből! — nem lesz szalonna, s ha lesz is, az kutyául rágós medveszalonna lesz. Románia tartja még magát, ahogyan tudja, de mi köztudottan kisebb arányban importáltunk orosz gázt, mint szomszédaink, s ha a gyárak, üzemek ilyen ütemben zárnak be, állnak le átmenetileg, akkor a közeljövőben nem is szorulunk sürgős behozatalra.

Az európai gáz ,,hívó szava" most Gáza, ahol az izraeli hadsereg immár három hete lövi-pusztítja a keskeny palesztin sávot, s míg azt állítja, hogy kimondottan a Hamaszhoz tartozó terroristákra vadászik, addig civilek — gyermekek, asszonyok, öregek — százait is lemészárolja bombáival, lövedékeivel, foszforos gyújtóeszközeivel. Úgy tűnik, hogy ennek a dolognak soha nem lesz vége, a Szentföldön és környékén soha nem jön el a valódi béke és nyugalom. Az okosak most úgy vélik, hogy Barack Obama amerikai elnök beiktatásával változni fognak a dolgok, s Izrael nem kap többé feltétlen támogatást az Egyesült Államoktól. Ezt mi nehezen hisszük el: Obamának is éppen úgy fog parancsolni a pénzügyi oligarchia, akár elődeinek. Hamarább befejezik az iraki háborút, mint a soha véget érni nem látszó izraeli—palesztin konfliktusok sorát. Itt egyik koma mindig vissza fog ütni...