Gergely Erzsébet, az alapítvány elnöke az ünnepségen elmondta, hogy a kétszintes, neogótikus építmény 1863-ben készült el, és a félezer éves sírkert „koronájának” is tekinthető. Külső és belső felújításához a legkiválóbb szakemberek fogtak össze, a magyar kormány és a Castellum Alapítvány is támogatta. „Egy pusztuló temető a történelmi tudat pusztulását is jelenti” – mondotta. Szerinte a kripta megújulása nemcsak a kolozsváriakat tölti el örömmel, hanem a látogatókat is.

Kató Béla református püspök arról beszélt, hogy az elmúlt években csak az Erdélyi Református Egyházkerületben mintegy 500 egyházi épület újult meg. Elmondta: egy sírépület felújítása is nehéz, akár egy templomé, mely mögött van élő gyülekezet. A Házsongárdban lévő síremlékek esetében a család sokszor messze van. „Itt áll ma egy közösség, mely mégis úgy járult ide, mintha a saját templomát, házát újította volna meg” – mondta. Hangsúlyozta: amíg magyarok élnek Erdélyben, gróf Mikó Imréről meg fognak emlékezni. Két meghatározó mozzanatot emelt ki az életéből: születésekor meghalt az édesanyja, és nagyszülei Nagyenyedre költöztek, hogy megfelelő oktatást biztosíthassanak neki. A püspök szerint mindkét eset az önfeláldozásról szól és befolyásolhatta Mikó Imre gondolkodását, életét. „Egész Erdélyre, sőt, az anyaországra kiterjedően is felelősséget hordozott és vállalt” – mondta. Hozzátett: „sáfár” volt, tudta, kinek szolgál, és hogy el kell számolnia. A Házsongárd Alapítvány az ő nyomdokaiban jár – mondta a püspök –, tesz azért, hogy legyen, ahova évtizedek múlva is eljönni, nem csupán a kövekért, hanem a szellemiségért, amit képviselt.

László Attila római katolikus főesperes hangsúlyozta, hogy őseink ma is erősítenek minket, élőket.

Brendus Réka, a miniszterelnökség nemzetpolitikai államtitkárságának főosztályvezetője „Erdély Széchenyijének” emberi nagyságára mutatott rá, aki csendben és halkan, de kitartóan, állhatatosan, megalkuvást nem tűrve dolgozott a közösségéért. Úgy vélte, ez ma csattanós válasz lenne a vehemens magyarellenességre, mely a román közbeszédet jellemzi, hiszen bár az úzvölgyihez hasonló támadásokra a magyarok hajlamosak lehetnek vehemensen reagálni, a helyes hozzáállás a jó és a párbeszéd erejébe vetett hit. „A párbeszédnek nincs alternatívája, a másik oldalon az erőszak nyelve van, ami soha nem járható út” – mondta.

A Castellum Alapítvány nevében Betegh Katalin a jótékonysági koncertről mesélt, amelynek bevételéből a felújítást támogatták.

Háromszék és Sepsiszentgyörgy képviseletében Nagy Zoltán Kovászna megyei önkormányzati képviselő elmondta: Mikó Imre valódi államférfi volt, „tenni akart, és nem lenni valaki”, maradandót alkotott Zabolától Sepsiszentgyörgyön át Kolozsvárig.

A restaurált építményt Kató Béla püspök és László Attila főesperes áldotta meg.