A belvárosi Szent József-templomban tartott szentmisével, István király előtti tisztelgéssel és az új kenyér megszentelésével ünnepelte augusztus 20-át Sepsiszentgyörgy vasárnap este.
Magyarságunkért, összetartozásunkért szólt az ima a templomban szent királyunk ünnepén, majd a templomkertben álló Szent István-szobor körül gyűltek össze a megemlékezők. Augusztus 20-a a magyarság legrégebbi ünnepe, amely a legsokarcúbb, legtöbb nevű ünneppé lett a különböző korszakokban – mondta történelmi visszatekintőjében az ünnepség felvezetőjeként Nagy-Kopecky Kristóf színész. Ma a magyar állam alapítását, annak létrehozóját, Szent István királyt és az idei, friss búzából készült új kenyeret is ünnepeljük ezen a napon. A magyarok összetartozásáról szólt beszédében Tamás Sándor, a megyei tanács elnöke, aki az István király által alapított, megálmodott ezeréves magyar államot, s így az ezeréves Erdélyt a magyar nemzet nagy, közös és maradandó alkotásának nevezte. „Erdély és a Székelyföld közös alkotás, mindannyiunk tulajdona. Mindannyiunké, akik azt akarjuk, hogy Székelyföld azoké legyen, akik megdolgoznak, megküzdenek és áldozatokat hoznak érte. (…) Igen, azt akarjuk, Székelyföld azoké legyen, akik hisznek benne” – mondotta, kiemelve, ha jobb jövőt akarunk, azt magunknak kell alakítanunk. „Államalapító Szent István királyunk ezer évvel ezelőtt megálmodott országában, a határok feletti magyar hazában minden magyarnak helye van. A Kárpát-medence keleti felén élőknek, nekünk, székelyeknek, a nyugati, déli és északi felén élőknek egyaránt” – hangsúlyozta. „Legyünk büszkék arra, hogy székely-magyarok vagyunk” – mondotta és biztonságos, kiszámítható jövőt kívánt, szülőföldünkön. „Isten óvja Székelyföldet” – zárta beszédét.
A templomkertben tartott ünnepségen közreműködött a Szent József plébánia kórusa, Horváth Kriszta, a Székely Mikó Kollégium diákja Illyés Gyula Haza a magasban című verséből mondott részletet, majd Incze Zsolt református esperes osztotta meg ünnepi gondolatait, együttérzésre, egyetértésre, testvérszeretetre, békességkeresésre intő igére alapozva. „Imádkozzunk, hogy egymást szeretve, más népeket tisztelve tudjunk itt élni a szülőföldünkön, hazánkban, Erdélyországban. Cselekedjük a jót, mutassunk a példát és Istenünk, áldd meg a magyart jó kedvvel, békességgel, egyetértéssel, együttérzéssel és alázattal” – kérte felszólalásában.
Szent István szobrának megkoszorúzása után főtisztelendő Hajdú János főesperes áldotta meg az új kenyeret, majd himnuszaink eléneklését követően minden jelenlevő részesülhetett a Diószegi pékség által felkínált friss eledelből.
