Röhej az egészben, hogy a miniszter olyan tényeket magyarázandó rántotta elő a nyulat a cilinderből, amelyek nem szorulnak értelmezésre, hiszen világosak: költségvetés-kiigazítást nem vihetnek véghez, amíg a büdzsén tátongó irdatlan lyukakból párat nem foltoznak be. Egyszerűbben szólva: a rongyos nadrágot újra lehet gombolni, de attól még fázni fog benne az ember.

Félrebeszélés szempontjából figyelmet érdemelnek a miniszter úrnak a munkaadói terhek esetleges csökkentésére vonatkozó kijelentései is. Ezek szerint újabb kedvezményekről, csökkentésekről majd csak azt követően lehet beszélni, ha visszaállították Románia demográfiai egyensúlyát, és munkahelyteremtő programokat indítottak. Szép gondolatok, ám mindkettővel ugyanaz a gond: a megvalósulásuk határideje. Valamikor a ködös jövőben remélhető, addig marad a munkavállaló és munkáltató agyonadóztatása, újabb és újabb bürokratikus húzásokkal való bombázása, kétségbeesésbe kergetése. Az embernek ismét az az érzése, hogy egy újabb Victoria-palotabeli Csipkerózsikát hallgat, aki mély álmából ébredve bizonygatja, hogy nem a sok éves rossz kormányzás, a jelenleg is fejetlen országirányítás a gond, hanem azok a fránya demográfiai mutatók vagy éppen a béka ülepe alatt leledző foglalkoztatottság. Kész szerencse, hogy mindkét probléma teljesen új. Az általános népességfogyás friss fejlemény, mint ahogy egyik percről a másikra vált elkeserítővé, hogy jóval kevesebb aktív foglalkoztatott tart el egyre több nyugdíjast és segélyezettet, de most ütötte fel a fejét az is, hogy a jobb élet reményében való elvándorlás megtizedelte a hazai ipar munkaerőbázisát.

Igazán nagy kár, hogy a miniszter úr a nyilatkozata legérdekesebb részében sem említi, hogy miért is rongyos a fentebb említett nadrág, amint azt sem, hogy hol is kéne kezdeni a foltozást. Egy szó sem esik például a veszteséges állami vállalatokról, melyek hosszú évek óta méretes lyukakat ütnek a büdzsében, háborítatlanul zabálják a közpénzt. Vagy a csak fenntartott különleges, szolgálati nyugdíjakról, az egész fiskális rendszer fonákságáról, ami miatt a legjelentősebb állami bevételeket nem sikerül behajtani, a fejetlenül elrendelt kedvezményekről, mentességekről, és nem utolsósorban a hurráoptimista költségvetés-számításokról, amelyek miatt most még az egérlyukból is pénzt akar kikaparni a kormány. De miért is emlegetnék ezeket, amikor homályos ígéretekkel, nyílt titkok pufogtatásával, a válságra való folyamatos hivatkozással, illetve a soha el ne érkező Kánaán emlegetésével még mindig elterelhető a tömegek figyelme.

Borítókép: Marcel Boloș. Fotó: gov.ro