Mózes László
Sepsiszentgyörgy áramtalanítva maradt kánikula idején. Nem varázstalanítva – miként a világ Bereményi Géza szövegében, illetve Cseh Tamás dalában –, hanem áramtalanítva. Ám ez a napos, helyenként másfél napos kiesés példátlan helyzetet teremtett, a város lakosságának mintegy fele kényszerült elviselni az áramszünettel járó kellemetlenségek sorozatát: intézményi és munkahelyi kényszerszünetet, élelmiszerboltok és otthonok kiolvadó hűtőszekrényeit, napnyugta után a teljes sötétséget. Nem is csoda, ha az esti feketeségbe boruló városrészek némelyekben a nyolcvanas évek kilátástalan sötétségét idézték fel.
Súlyos műszaki meghibásodás, két lángba boruló transzformátorház, hetvenéves középfeszültségű hálózat – csak néhány kulcseleme e másfél napos problémának, melynek megoldásához a helybéli áramszolgáltató vállalat más városok, megyék segítségét is kérte, így szerdára sikerült visszaállítaniuk az áramszolgáltatást Sepsiszentgyörgyön. Ám eközben az érintett lakosság nemcsak a szó szoros értelmében maradt sötétségben, hanem a szó átvitt értelmében is: jó darabig csupán lapunk próbálta megszerezni a legfontosabb információkat az Electrica képviselőitől, aztán kedd délután, látva a helyzet súlyosságát, a tájékoztatási folyamatba bekapcsolódott a megyeszékhely polgármestere, Antal Árpád is.
A történtek arra is rávilágítanak, mennyire kiszolgáltatottak és sebezhetőek vagyunk. Villanyáramtól, földgáztól, internetszolgáltatótól függ megszokott, kényelmes életvitelünk, s ha egy láncszem kiesik, máris beköszönt a bénultság állapota. Az infrastruktúra egy része változatlanul siralmas állapotú – szinte műszaki csoda, hogy eddig kitartott a hetvenéves középfeszültségű villanyhálózat –, s hogy a cserére szoruló részek helyett mikor, milyen áron lesz új vezeték, e pillanatban nehezen megjósolható. Sepsiszentgyörgy egy megújuló város, ám korszerűsítenivaló jócskán maradt. Lehet kifogásolni bármit, szidni, hibáztatni akárkit, de az évtizedek alatt felhalmozódott, az életminőséget érintő problémák megoldásához további tervezésre, következetességre és türelemre lesz szükség.
Eme másfél napos áramszünet után arra is érdemes gondolni, hogyan élnek, milyen körülmények között létezhetnek azok az emberek, akik hetekig, hónapokig, évekig maradnak villanyáram nélkül? Hogyan élnek azok, akik elhagyni kényszerülnek otthonaikat háború, járvány, éhínség miatt? Akiknek önhibájukon kívül lebombázzák hajlékukat, s egész télen fűtés, villanyáram, meleg víz nélkül tengődnek? S miután a sötétségbe borult Sepsiszentgyörgy fölött ismét felkelt a nap, e kényszerhelyzet után jól érzékelhető, világunkban szinte minden viszonylagos, ami nekünk szörnyűség, az máshol fel sem tűnne. Lehet tehát töprengeni is, másképp, több részvéttel viszonyulni szenvedőkhöz és nélkülözőkhöz, azaz a varázstalanított, nem csupán áramtalanított világhoz...
Borítókép: Napfelkelte Sepsiszentgyörgyön. Fotó: Facebook / Antal Árpád
