Hosszú hallgatás következett, majd az idei újabb nyilatkozat, melyben hangot adott ismételten magyar érzelmeinek, anélkül hogy fél szóval is megsértse a románokat, Romániát, hiszen vallja, hogy itt lett 108-szoros válogatott, itt nyert BEK-et, a román válogatottal vett részt az Európa-bajnokságon. Ennek ellenére a fogadtatás nagyon kétoldalú volt. A román kollégák becsületére váljon, jó néhányan normális hangvétellel vettek tudomást Bölöni Laci nyilatkozatáról. A központi sportlapok vendégkönyvében viszont felhalmozódott a rosszindulatú véleményáradat. Ez késztetett arra, hogy fellapozzam a magyar labdarúgás történetét, melynek az egyetemes magyar sport elve alapján részesei az anyaország határain túl — Romániában is — élő magyar futballisták is, akik együtt az anyaországi labdarúgókkal írták a sportág magyar történetét, melynek két nagy fejezete — kötete, ha így jobb, s lehet is, hogy így tökéletesebb a megfogalmazás — van: I. a Nemzeti bajnokság és a magyar válogatott a világversenyeken; II. a Magyar labdarúgók a nagyvilágban.

Bölönire való tekintettel a II. fejezetet (könyvet) lapoztam fel, nem tagadom, azért, hogy világos legyen mindenki előtt, Laci egy erős futballnemzetnek a fia, s nem lehet őt úgy kezelni, mintha tegnap szállt volna le valamelyik oltyán faliújságról. Bölöni László annak a futballnemzetnek a tagja román állampolgárként, mint Barátky Gyula, Bodola Gyula, Dobay István, Pecsovszky József, Zavoda II. László, Boné Tibor, Jenei Imre, Dembrószky Imre, Selymes VI. Tibor és a többi közel négyszáz labdarúgó, aki itthon, külföldön, csatlakozva az anyaországi óriásokhoz — Orth György, Kubala László, Puskás Ferenc, Kocsis Sándor, Czibor Zoltán, Détáry Lajos és a többiek —, öregbítette a magyar focisták hírnevét, s a magyar focit tagadhatatlanul beírta a labdarúgás világtörténetébe. Sőt, tovább megyek egy gondolattal, azon is munkálkodtak, azért is tettek, hogy az őket befogadó ország labdarúgásának hírnevét is megalapozzák, majd öregbítsék. Hadd idézzem az első országos bajnokság (tudom, tudom, a Havasalföld és Moldova alkotta Románia korábban már rendezett amolyan bajnoki vetélkedőket, egészen pontosan kilencet, én amikor az első román bajnokot említem, akkor az Erdélyt is magában foglaló Romániára gondolok) döntőjének hőseit: Temesvári Kinizsi (Chinezul)—Kolozsvári Győzelem (Victoria) 5—1. Kinizsi: Ritter—Kondor, Hoksáry, Fenyvesy—Tóth-Bedő, Rajnák—Steiner, Frech C., Matek, Táncos-Tänzer, Frech I. Győzelem: Maksai—Husa, Dóczi, Palocsai, Szilágyi, Chifor, Istvánffy I., Cipcigan, Istvánffy L., Szántó, Răzvan. De idézhetem a második világháborút követő első román bajnok, az Aradi ITA (az UTA előde) tizenegyét is: Márky—Lóránt, Páll—Reinhardt, Mészáros, Bakucz Gy.—Bonyhádi, Mercea, Kovács, Pecsovszky, Tóth M. Mondanak valamit, nemde? De mehetek tovább is az igazság bizonyításában: Az első román olimpiai válogatott — 1924, Párizs — felállítása: Ströck I.—Bartha, Molnár—Zimmermann, Königsberg, Kozovits—Táncos-Tänzer, Guga, Wetzer Rudolf, Bonciocat, Ströck II. Az első világbajnokságon (1930) szerepelt román válogatott: Lăpuşneanu—Steiner, Bürger—Eisenbeisser, Vogl, Raffinszky—Kovács, Deşu, Wetzer, Stanciu, Barbu, és a II. világbajnokságon (1934): Zombory—Vogl, Weiss-Albu—Moravetz, Kotormányi, Deheleanu—Bindea, Kovács, Sepi II., Bodola, Dobay, és a III. világbajnokságon: Pavlovics—Bürger, Chirviu—Vintilă, Răşinaru, Raffinszky—Bindea, Kovács, Barátky, Bodola, Dobay. Gondolom, a fenti tizenegyek meggyőztek mindenkit arról, hogy az ország kisebbségei, köztük az is, amelyiknek tagja Bölöni Laci, tettek egyet s mást a román labdarúgás hírnevének megalapozásáért. Na de menjek tovább.

Az 1999-ben megjelent, a Kalandozó magyar labdarúgók című könyvben 3064 játékos és 1178 edzőnév szerepel (jó néhány többször is — ez csak logikus a labdarúgóvilág körforgalmában, de nagyon sok labdarúgó neve kimaradt, mint Czakó János, Both I. és Both II. Gyuri, Mikó, Sólyom, Gergely IV., Dembrowszki Ottó, Polgár László, Gáll József stb., stb), tizenkilenc ország válogatottjában 273 magyar (vagy magyar származású) futballista játszott, ötvenöt országban 89 magyar edző töltött be szövetségi kapitányi tisztséget. Ketten szereztek olimpiai érmet (a szovjet színekben Becza József arany-, szintén szovjet színekben Szabó József ezüstérmet), hárman világbajnoki érmet (Kalocsay Géza és Molnár Pál csehszlovák színekben egy-egy ezüst-, Limpár András svéd színekben bronzérmet), négyen Európa-bajnokit (a csehszlovákiai Móder József arany-, a szovjet válogatottal Rácz László ezüst-, a csehszlovákiai Molnár Pál, valamint a svédországi Limpár András 1—1 bronzérmet). A közben jóval 3100 fölé jutott magyar labdarúgó negyvennégy ország bajnokságában szerepelt, a legtöbb az Egyesült Államokban — 540, a további sorrend: Románia 364, Franciaország 283, Ausztria 243, Csehszlovákia 239, Kanada 233, Olaszország 209, Svájc 181, Ausztrália 161, Németország 138... Csak egy-egy labdarúgó szerepelt Chilében, Dél-Afrikában, Hondurasban, Liechtensteinben, NDK-ban, a Fülöp-szigeteken, Szlovéniában, Ukrajnában és Norvégiában; de nem hiányzik az országok névsorából Andorra, Indonézia, Szingapúr, Venezuela, Kuba, Málta, Malajzia, a Maldív-szigetek sem.

Kubala László

Említettem már, hogy tizenkilenc ország válogatottjában 273 magyar név szerepel. Az élen a Budapesten született (1927. június 10.) Kubala László áll, a világ egyetlen labdarúgója, aki három válogatottban — csehszlovák (hat mérkőzés — négy gól), magyar (három) és spanyol (19 — 11) — szerepelt. Kubala egyébként mint játékos négyszeres spanyol bajnok, ötszörös Spanyol Kupa-győztes, kétszeres Vásár Városok Kupa- (az UEFA-kupa előde) nyertes, egyszer BEK-győztes és Európa-válogatott; edzőként szövetségi kapitánya volt a spanyol és a paraguayi válogatottnak.

Puskás Ferenc következik a rangsorban, ő magyar és spanyol válogatott, olimpiai bajnok és világbajnoki ezüstérmes, Világkupa-győztes, háromszoros BEK-győztes, világ- és Európa-válogatott, az évszázad (XX.) gólkirálya, hatszoros magyar és hatszoros spanyol bajnok, négyszeres magyar és négyszeres spanyol gólkirály.

Büszkék lehetünk Guttmann Bélára is. Mint játékos olimpián képviselte a magyar színeket, volt magyar és osztrák bajnok, Egyesült Államok Kupa-nyertes. Mint edző: kétszeres BEK-győztes, egyszeres KEK-győztes. Kétszeres magyar, háromszoros portugál, egyszeres olasz, uruguayi és Sao Paulo állam bajnoka; Kocsis Sándorra, aki olimpiai bajnok, világbajnoki ezüstérmes, világbajnoki gólkirály és legjobb játékos, ötszörös magyar bajnok, háromszoros magyar gólkirály, kétszeres spanyol bajnok, kétszeres Spanyol Kupa-győztes, Vásár Városok Kupája nyertese, BEK-döntős; Zsengellér Gyulára, aki világbajnoki ezüstérmes, négyszeres magyar bajnok, ötszörös gólkirály, Közép-Európa Kupa-győztes, Universiade-bajnok, az évszázad (XX.) harmadik legjobb góllövője, Európa-válogatott; Orth Györgyre, aki nyolcszoros magyar bajnok, egyszeres kupagyőztes, egyszeres bajor bajnok, Chile, Mexikó, Kolumbia, Peru válogatottjának szövetségi kapitánya.

Az olimpiai döntőn részt vett határon túli magyarok

1924, Párizs: Demkó Vidor, Molnár (EÁ), Kónya Ferenc (ÉSZ — szövetségi kapitány), Kürschner Izidor (SVÁ), Nagy József (SVÉ — szövetségi kapitány), a román válogatottal: Bartha József, Kozovits Sándor, Molnár Attila, Ströck I. István, Ströck II. Albert, Táncos-Tänzer Mihály, 1928: Siflis Géza (JUG), 1936: Schweng József (TÖR — szövetségi kapitány), 1952: Farmati Zoltán, Kovács József, Pecsovszky József, Serfőző Gábor, Zavoda II. László — mind ROMÁNIA, 1956: Becza József (SZU), 1960: Orth György (PERU — szövetségi kapitány), 1964: Jenei Imre, Koszka Szilárd, Krejnicsán Károly — mind ROMÁNIA, 1972: Szabó József (SZU), 1980: Ivanics Tibor (KU — szövetségi kapitány), 1988: Koczka András (AU), Vermes Péter (EÁ), 1992: Molnár Miklós (DÁN), Kubala László (SPA — másodedző).

Világbajnokságon részt vett határon túli magyarok

1930: Orth György (CHI — szövetségi kapitány), ROMÁNIA: Bürger Rudolf, Czakó József, Dezső Albert, Kovács I. Miklós, Raffinszky László, Steiner Béla, Vogl Imre, Wetzer Rudolf, Borbály Sándor, Glanzmann Ede, Kocsis Elemér, 1934: Kalocsay Gáza (CSZ), Nagy József (SVÉ — szövetségi kapitány), ROMÁNIA: Bodola Byula, Dobay István, Kotormányi Rudolf, Kovács I. Miklós, Moravetz József, Vogl Imre, Zombory Vilmos, Barátky Gyula, Bürger Rudolf, Juhász Gusztáv, Klimek István, Póllöck Béla, 1938: ROMÁNIA: Barátky Gyula, Bodola Gyula, Bürger Rudolf, Dobay István, Kovács I. Miklós, Praszler Gyula, Raffinszky László, Braun Kálmán, Nagy Miklós, Szadowszky Róbert, 1950: Pálfi Béla (JUG), 1954: Kacsányi László (CSZ), Czeizler Lajos (OL — szövetségi kapitány), 1958: Molnár Pál (CSZ), 1962: Molnár Pál (CSZ), Puskás Ferenc (SPA), Szabó József (SZU), 1966: Szabó József (SZU), 1970: Venczel Sándor (CSZ), Dembrószky Imre (RO), Szatmári Lajos (RO), 1974: Abonyi Attila (AU), 1978: Kubala László (SPA — szövetségi kapitány), 1986: Rácz László (SZU), 1990: Vermes Péter (EÁ), Bálint Gábor (RO), Muzsnay Zsolt (RO), Jenei Imre (RO — szövetségi kapitány), 1994: Selymes VI. Tibor (RO), Limpár András (SVÉ), 1998: Molnár Mikós (DÁN), Dobos Antal (RO), Selymes VI. Tibor (RO)

Európa-bajnokságokon részt vett határon túli magyarok

1960: Molnár Pál (CSZ), 1976: Móder József (CSZ), 1980: Kubala László (SPA — szövetségi kapitány), 1984: Bölöni László (RO), 1988: Rácz László (SZU), 1992: Limpár András (SVÉ), 1996: Selymes VI. Tibor, 2000: Jenei Imre (RO — szövetségi kapitány)

Nos, ez volna az egyetemes magyar sport, ezen belül a labdarúgás azon töredéke, mely igazolja, hogy honnan is jött Bölöni László, aki 108-szor öltötte magára Románia címeres mezét. S ezért büszke is. Akárcsak minden magyar, aki szereti a sportot, a focit.

Remélem, nem értettek félre, de megértettek azok, akik nehezteltek Bölöni Lacira azért, mert vállalta magyarságát. Ne feledjék, tette ezt úgy, hogy nem mondta le román állampolgárságát.