Ha végigtekintjük a kinyomtatott programot, szembetűnik, hogy a művészetek, a kultúra és a hagyományőrzés köré építették fel ezt a rendezvényt. Van benne bőven népzene, néptánc, képzőművészet, az esti hangulat biztosításához pedig olyan együtteseket hívtak, akik „a mieink”, emellett feltörekvőek – bizton fogunk még néhányukról hallani –, tematikájukban, stílusukban viszont világra kitekintőek.

Szombaton eseménynyitó beszédet mondott Fekete Hunor fő szervező, Bihari Edömér nagyajtai, Tüske Zoltán alsónémedi polgármester és Fekete Levente unitárius lelkész. A templom árnyékában az állandó kézművesvásár számára felhúzott sátrakban mézeskalácsot, illatos szappant, ékszert, táskát és festett apró tárgyakat lehetett vásárolni. A gyerekfoglalkozásokat az alsónémedi küldöttség tagjai tartották, akiktől nemezelni lehetett tanulni és segítségükkel mézeskalácssütésben is részt vehettek az érdeklődők.

Fekete Levente unitárius lelkész a szervezett vezetés során a vártemplomról osztott meg történeteteket, majd Román Ábel középajtai fiatal játszott orgonán. A templom udvarán a gyerekek a Lelkes zenekarnak köszönhetően ismerkedhettek, „simogathatták” a hangszereket, a zenészek némi rásegítéssel pedig arról győzték meg őket, mindenki képes szép dallamokat játszani. Rácz-Berecz Tímea nagyajtai pszichoterapeuta előadásában arról értekezett, az íjászat miként jelenthet örömforrást, az értekezést követően pedig ki lehetett próbálni az íjászkodást.

Délután nagyajtai művészek – Bihari Csilla Rozália költő, Nagy Adél kántortanító, hagyományőrző, kézműves oktató és Molnos András Csaba temesvári színész – Fekete Levente moderálása mellett az Ősök bástyájában életútjukról beszélgettek. A többszörösen elismert pálinkakészítő, Vass Csongor értekezésére a délkeleti bástya néprajzi részlegén került sor. Szót ejtettek arról, mi kell ahhoz, hogy a gyümölcs zamata jól érződjék a nedűben, vagy hogy korunk technológiáját miként lehet felhasználni úgy, hogy mégis hagyományosnak mondható legyen italunk.

A vasárnapi programot az ünnepi istentisztelet vezette be. Fekete Levente Máté evangéliumából vett igére alapozott beszédében úgy fogalmazott, adjunk hálát, amiért a Mindenható kirendelte számunkra ezt az alkalmat, hogy együtt legyünk, közösségben élhetjük meg ezt a két napot. A tiszteletes arra intette a templomban egybegyűlteket, tartsanak folyamatos kapcsolatot Istennel, ne halasszanak el egyetlen alkalmat sem imádkozni, azaz őszintén beszélgetni a Fennvalóval. Hasonlóan fontos – mondotta a lelkész –, hogy mindenkit tekintsünk testvérünknek, s ne hagyjuk, hogy bőrszín, kultúra, nyelv, hagyomány, magasság, tudás, tapasztalat és egyéb sajátosságok elválasszanak egymástól. A templomot zsúfolásig megtöltők előtt fellépett az alsónémedi küldöttséggel érkező Heusser Sarolt (hárfa), Borbás István (pánsíp) és a sepsiszentgyörgyi Mocanu-Prezs­mer Erika mezzoszoprán.

Az istentiszteletet követően a színpadon a helyieké volt a főszerep. Fellépett a Sepsiszentgyörgyi Művészeti és Népiskola nagyajtai és vargyasi tánccsoportja, a Gazdag Miklós Polgári Daloskör, Nagyajta testvértelepüléséről, Alsónémediből érkező Boróka Néptánccsoport és az Ökumenikus Kamarakórus, majd a nagyajtai óvodások. A vártemplomi látogatást követően Nagyajta hollandiai, amelandi testvértelepülének tagjaként érkező Right Wiersma játszott orgonán.

„A Várfesztivál még mindig gyerekcipőben jár, de nagyon büszkék vagyunk rá, ugyanis saját erőforrásból, saját ötletből született, és úgy érezzük, szűkebb és tágabb térségünkben is hiányt pótol. A kezdetektől sejtettük, sikerünk lesz, de hogy ennyire sokan fognak dicsérni, hogy ennyi embert megmozgat programunk, nem hittük volna” – nyilatkozta az egyik fő szervező, Baróthi Brigitta.