Eladósodás

A helyzet már most kritikus, a köztartozás meghaladta az 50 százalékot, a hiány pedig a GDP hat százalékánál tart, és egyre növekszik. Jó ütemben haladunk abba az irányba, hogy a helyreállítási terv egy elbaltázott lehetőség legyen – összegezte a helyzetet a szakember.

Elemzését és a dolgok elfajulásának kezdetét a két ciklussal ezelőtti választások előtt bevezetett fiskális kedvezményekig vezeti vissza, amelyeket – ha politikailag indokolt is volt – a választások után azonnal meg kellett volna szüntetni. Ehelyett a 2017-ben beiktatott kormány úgynevezett bérvezérelt növekedési politikát vezetett be, ami teljes mértékben felborította a költségvetési egyensúlyt. Azóta csak foltozgattak, de semmiképpen nem egészséges, kiegyensúlyozott költségvetési politikák követték egymást, és a helyzet egyre súlyosabbá vált. Jelenleg jó úton haladunk afelé, főként a speciális nyugdíjak rendszere miatt, hogy az uniós helyreállítási alap hiányában (a speciális nyugdíjak eltörlése az egyik feltétele annak, hogy az ország jelentős, több tíz milliárd eurós uniós támogatást tudjon lehívni – szerk. megj.) Románia előtt bezáruljanak a nemzetközi pénzpiacok – fogalmazott Rădulescu. Ha eljutnánk idáig, akkor a hiányt úgy fedezik, ahogy a „pária országok” teszik: brutális fogyasztáscsökkenéssel, rendkívüli adóemeléssel, s szembe kellene nézni a drasztikus és tartós gazdasági recesszióval, a nemzeti valuta leértékelődésével.

Nem tartunk még ott, ám hogy elkerüljük ezt a helyzetet, ahhoz a költségvetés életképességének helyreállítása érdekében sürgősen racionális és átfogó programra, főként annak életbe ültetésére van szükség – érvelt a szakember, aki szerint, ha például a kormány megoldja a külön nyugdíjak ügyét és egy huszárvágással eltörli a fiskális kedvezményeket, a GDP hiánya 4,4 százalékra csökkenthető.
 

Javaslatok

Rădulescu úgy véli, hogy a gazdasági szereplőknek nyújtott pénzügyi kedvezmények rendszerét haladéktalanul meg kell szüntetni. Kivétel nélkül. Csakis a nagyberuházások élvezhetnének bizonyos kedvezményeket, ott is bizonyos összegen felül, és időszakosan. Ez nem csupán a költségvetési egyensúly helyreállítását, hanem a gazdasági szférában tapasztalható egyenlőtlenségek felszámolását is szolgálná – állítja.

Néhány konkrét példát is említ. Egyszerűsített és egységes áfarendszert kell bevezetni, vagyis kétkulcsos, 19 és 9 százalékos általános forgalmi adót. Kivétel nélkül, még ha az eddigi kedvezményezettek között olyan területek is vannak, mint a könyvkiadás, az építőipar vagy az edzőtermek működtetése. Ez utóbbi példánál maradva megjegyzi, hogy miközben a fitnesz-termekben csökkentették az áfát, a bérlet egy lejjel sem lett olcsóbb.

Továbbá meg kell szüntetni a bizonyos ágazatokban alkalmazott jövedelemadó-kedvezményeket. Hiszen, ha 2000-ben az IT-szektorban indokolt volt ez az intézkedés, ma az egyik legjobban fizetett munkaköröknél teljesen indokolatlanul tartják fenn a kedvezményt – érvelt a szakember, aki szerint minden ágazatban, az építőiparban, a mezőgazdaságban, a kutatásban is meg kell szüntetni a jövedelemadó-kedvezményeket.

Rădulescu szerint a mikrovállalkozásokat érintő kedvezmények eltörlése is elodázhatatlan. Amikor bevezették a kis cégek egyszázalékos adókulcsát, indokolt volt, hiszen könnyítette elsősorban azok bürokratikus ügyviteli terheit. Ám mára – ezt a kiskaput kihasználva – olyan mikrovállalkozások ezrei működnek, amelyek millió eurós forgalmat bonyolítanak le, sőt, minden családtagnak van egy ilyen „mikrovállalkozása”. Vagyis egyértelműen és törvényesen „fiskális észszerűsítést” hajtottak végre az ügyesebbek, ami oda vezetett, hogy a több mint hétszázezer mikrovállalkozás hét százaléka, azaz több mint ötvenezer cég évente 300 ezer euró fölötti forgalmat bonyolít le. A folyamatok lényegét jelzi, hogy miközben az utóbbi két évben a mikrovállalkozások száma 16 százalékkal bővült, a 300 ezer euró fölötti üzleti forgalommal működőké csaknem megduplázódott (86 százalékkal növekedett). A szakember szerint új besorolást kell bevezetni, ami figyelembe veszi az üzleti forgalom mértékét is.

Rădulescu egy másik javaslata – amellyel tudatában van, hogy „darázsfészekbe” nyúl – a külső szerződésekkel álcázott alkalmazások megszüntetése. Azokról az esetekről van elsősorban szó, amikor papíron minimálbérrel dolgozik a munkavállaló, de különböző szerződésekkel ennek sokszorosát keresi meg ugyanannál a cégnél. Példaként az így dolgozó ügyvédeket, illetve más szabadfoglalkozásúakat hozza fel.
 

Speciális nyugdíjak

Végül, de korántsem utolsósorban Eugen Rădulescu a speciális nyugdíjrendszer teljes eltörlését látja elengedhetetlennek. Ide sorol minden olyan kategóriát, amely nem a standard nyugdíjszámítás szerint kapja járandóságát. Sőt, a nyugdíjkorhatár betöltése előtti nyugdíjazás rendszerének a teljes felszámolását javasolja. A szakember számára elfogadhatatlan, a társadalom egészére káros, hogy jól képzett bírók, ügyészek, rendőrök, katonák nyugdíjkorhatár előtt elhagyják a munkaerőpiacot, és tapasztalatukat, munkabírásukat magas állami juttatásból még jó pár évtizedig „fűnyírásba ölik”. Elfogadja, hogy vannak munkakörök – például a balettművészek –, ahol nem lehet hatvanévesen színpadon teljesíteni, de számukra is lehet, akár szakmán belül is, elvégezhető munkakört biztosítani.

„Eljött az ideje annak, hogy felelősségteljesen véget vessünk a súlyos társadalmi szegregációnak, amelynek drámai társadalmi és gazdasági következményei lesznek. A kiváltságok megtartására lehet mindenféle ürügyet, kifogást találni, kiskapukat is lehet hagyni a kiváltságok megtartása érdekében, ha nem mindenkinek, hát legalább a kiváltságosok egy részének. De a társadalomnak fel kell ébrednie. Hatalmas költségvetési hiányunk van, ami tovább fog növekedni. És egyáltalán nincs messze az a nap, amikor sem az Európai Unió, sem a Nemzetközi Valutaalap, hanem valaki más, Románia hitelezői fogják megszabni, hogy mit kell tennünk” – kongatta meg a vészharangot a tanácsadó.