Hogy a második világháború előtt találkozhatott-e közös asztal mellett a bölöni Sikó-nemzetség, azt nehéz volna megmondani, de az biztos, hogy a családi jellegű kapcsolatok, események – keresztelők, konfirmációik, esküvők és temetések – ünnepnek számítottak.
Már csak azért is, mert 1940 és 1944 között Bölön község – nemzetiségi és polgári vonalon – testvértelepülési kapcsolatban állt Pesterzsébettel, amit máig sem felejtett el a faluközösség. A kapcsolatok a rendszerváltások után megerősíttettek nemzetségi-családi szinten is, s a bölöni Sikó család harmincnyolc éve minden augusztus végén rendszeresen találkozik. Volt, amikor az Árkosi-hágó tövénél erdős övezetben, néhány éve a rangidős Sikó Endre családi házának kertjében. Ebben az összetartó hagyományban nem vert gyökeret az unalom, idén, 2023-ban ötvenketten kívántak egymásnak „Isten áldjá”-t, s ürítettek poharat az eljövő reményteljes időkre. Sokadszor rotyogott az üstben a berbécstokány, és kemencében sült egy sütet kenyér meg lekváros lepény. Rangidősök állították össze most is a jelenlevők névsorát, félszázból tízen viselték a Sikó nevet, a többi Gazdag, Albert, Magyari, Gergely, Juhász, Dániel néven ragaszkodott szoros rokoni szinten a történelminek mondható, kimondottan családi hagyományhoz. Bárcsak széles tájainkon is kedvet kapnának családi közösségeink hasonló találkozókra, melyeknek senki és semmi nem vethet akadályt!
A zömében unitárius Sikó család származási helye Bölön. A régi lustrákon (1602, 1614) a Sikók már jelen voltak. Szolgálataikért II. Rákóczi György fejedelem 1650-ben lófő nemeslevelet adott I. Sikó Péternek. Nincs kizárva, hogy ebből a Sikó családból származott át Futásfalvára egy ilyen nevű família, amely 1626-ban Bethlen Gábortól kapott nemeslevelet. A család emlékét ma is őrzi a katolikus faluban a Sikó-kert helynév.
