Az állam egyik legfontosabb szervéről van szó, amelynek költségvetésén soha nem spóroltak a kormányok, az alkalmazottak pedig sokféle kedvezményt élveznek, az alapbérüket jócskán meghaladó pótlékoktól a korai nyugdíjazásig. Mégis nagyon rossz a megítélésük: 1989 előtt még az elnyomó rendszer része volt a rendőrség is, és nem volt meggyőző a „polgárosítása” (nem is emlegetik már), hiszen még öt évvel ezelőtt is (a román diaszpóra 2018. augusztus 10-i tüntetésén Bukarestben) a hatalmat védték az elégedetlen polgárokkal szemben, és a 2019-es úzvölgyi erőszakos temetőfoglaláson sem a rendet, hanem a rendbontókat, a másolt doktorátusok ügyében pedig nem a leleplező újságírót, hanem az őt fenyegető csalókat. Ezek a példák még mindig a politikai érdekeknek való alárendeltséget mutatják, de nagyon sok civil ügyben is csapnivaló a karhatalmak teljesítménye. Joggal háborítja fel a lakosságot, hogy egy elrabolt lány hiába kért többször is segítséget gyilkosa házából, hogy egy kilakoltatott nyugdíjast sem tudtak megakadályozni egy kettős gyilkosság elkövetésében, hogy egy bedrogozott fiatalt szabadon hagytak száguldozni (ez is két emberéletbe került), hogy évekig szemet hunytak a törvénytelenül működő töltőállomás fölött (a következmény ismét két elhunyt és több tucatnyi megsebesült személy), és ezek csak a legkirívóbb esetek. És vannak általános gondok is: a drogfogyasztás elharapózása, az illegális migráció (aminek oroszlánrészét kilépéskor, a nyugati határon fülelik le, habár ez a jelenség akadályozza Románia schengeni csatlakozását), szóval, csőd minden fronton.

Átszervezésre tehát tagadhatatlanul szükség van. Mentségre nincs, volt elég. Az épp regnáló vezetők a rossz felszereltségre szoktak hivatkozni (ezért vettek BMW gépkocsikat olyan falusi őrsökre is, ahol kerti árnyékszékre járnak a rend őrei), a felkészületlen munkatársakra (mintha nem ők képeznék ki gyorstalpalón az utánpótlást a tettrekészségük és tapasztalatuk csúcspontján nyugdíjazott 45 évesek helyére), esetleg törvényi hiányosságokra. Mindezek megoldható problémák lennének, ha volna rá politikai akarat, de a kormányok mindig kesztyűs kézzel bántak a belügyminisztériummal, inkább lekenyerezni próbálták, mint gatyába rázni. Várható volt, hogy az egész elhibázott taktika visszaüt, és most, hogy az egyik botrány a másikat éri, a politikusokat is kezdte égetni a helyzet. Cătălin Predoiu bejelentése lényegében a kudarc beismerése és az első lépés lehetne a jó úton.

Ha sikerül rajta maradni, mert ez kérdéses. A jogi doktorátussal rendelkező Predoiu korábban igazságügyi miniszter volt, és nemigen javított a szakterületén. Meg fogja tenni a belügynél, vagy ez a nyilatkozat is csak a választási év előtt bedobott maszlag?

Borítókép: Facebook / Cătălin Predoiu