Történetek a múltból

Az egykori, szocreál műhely ma már felújított, vonzó épületként hívogatja a látogatókat, s a falon látható az „1680 újratöltve” cím is, pontosabban, annak angol nyelvű változata („1680 reloaded”), s aki a Daniel-kastély tágas, gonddal elrendezett, kortárs képzőművészeti alkotásokat is felsorakoztató udvaráról belép a kultúra és a történelmi múlt eme kis hajlékába, bizonyosan nem bánja meg. Tömören, leegyszerűsített szépséggel, mégis a leglényegesebb információkat megtudva ismerkedhet meg az akkori korral, önmagában már ez is élményszerű, ám ha valaki el szeretne mélyülni Erdély történelmében, e tárlat ahhoz is jó kiindulási pontot jelent.

„Történeti kalandozásra hívunk, melyen interaktív módon tapasztalhatod meg az Erdélyi Fejedelemség korának kulturális, gasztronómiai, viselettörténeti és diplomáciai sajátosságait” – olvasható elöljáróban, a magyar mellett angol és román nyelven is. „Kalauzaid a Daniel székely főnemesi család tagjai lesznek, akik az olaszteleki kastély falaira 1680 táján megfestett családi krónikájukon keresztül avatnak be koruk eseményeibe. Mit ettek egy fejedelmi lakomán? Helyettesíthető a vőlegény egy esküvőn? Védelmi pénzt szedett a török szultán?” – áll a bevezető ismertetőben, majd következhet a rövid videók, a falképek mérethű másolatának, a nemesi viselet felfedezése. A legfontosabb információk lényegre törőek, egyszerre mégis tudományos igényességgel és játékossággal bemutatottak. A tárlatról, miként magáról a kastélyról is az Olaszteleki Daniel-kastély Facebook-oldalon is lehet olvasni.

A kiállításról Rácz Lilla elmondja, reményeik szerint a látogató „érdekes, emberi, megközelíthető módon fog olyan történeteket és helyi vonatkozású történelmi ismereteket megtudni, amelyek szervesen kapcsolódnak a kastély történetéhez. Reméljük, hogy ezáltal egy picit közelebb hozhatjuk azt a kort a ma emberéhez”.

Rácz Lilla a kastély udvarán

Az 1600-as éveket, az erdélyi késő reneszánsz idejét és abból is a nemesi világot, az életformát, a szokásokat szeretnék megmutatni, a kiállítás alapját a kastélyban fellelhető falfestmények jelentik, e falképek pedig a Danielek életének meghatározó mozzanatait ábrázolják. Hivatalos megnyitóját 2022 szeptemberé­ben, az olaszteleki falutalálkozó alkalmával tartották, és már akkor nagy érdeklődésnek örvendett az erdővidékiek körében, száznál többen gyűltek össze, majd az erdővidéki reneszánsz régizene-találkozóra is népes helybéli közönség érkezett. „Azóta is érkeznek a látogatók, örültünk, hogy több erdővidéki csoportot tudtunk fogadni az iskola másképp héten, egy érdekes rendhagyó történelemórában lehetett része a diákoknak” – teszi hozzá Rácz Lilla. A kiállítás egyénileg vasárnaponként 12–19 óra között látogatható, a hét folyamán csoportos látogatásra is lehetőség van, ehhez előzetes időpontegyeztetés szükséges. 

Igazi olaszteleki színfolt e tárlat, teljesen eredeti, hiszen egyrészt helyi vonatkozású, másrészt „Erdélyben ilyen szokásvilágot, az akkori kort bemutató kiállítás kevés létezik”, s remélik, nem csupán a helyi, hanem a messzebbről érkezők számára is érdekes lesz. Noha ez a kiállítás önmagában is egy újabb, különleges idegenforgalmi célpontot jelent a térségben, mint Rácz Lilla fogalmaz, „örömünkre szolgál, hogy nem egyedi és nem egyedülálló látnivaló”, Erdővidéken ugyanis a miklósvári Kálnoky-kastélyban is működik egy múzeum, s az olaszteleki kiállítással együtt, illetve más, természeti jellegű célpontokkal – mint a Vargyas-szoros – ez már komoly vonzerőt jelent, egy igazi turisztikai desztinációt.

Gyermekek látogatják a kiállítást

Tizenhetedik századi Facebook

Az állandó kiállítást szakemberek segítségével hozták létre, összeállításánál az volt a céljuk, hogy „kevés információval, de próbáljon sokat mondani, nem az a lényeg, hogy többoldalas dokumentációt kelljen a látogatónak elolvasnia, hanem hogy egyszerűen rápillanthasson annak a kornak az életmódjára, a szokásaira”. A tárlat kurátora Kinda István, a Székely Nemzeti Múzeum néprajzkutatója, s mint Rácz Lilla magyarázza, nagyon szorosan együttműködtek Fehér János vargyasi művészettörténésszel, munkájukat médiaszakemberek, színészek segítették, „nagyon sok ember keze nyoma fellelhető”. 

A kiállítás kiindulópontja, teszi hozzá, a kastély restaurált tizenhetedik századi falfestményei kuriózumnak számítanak Erdélyben. Az 1600-as évekből ugyan több falfestmény található, akár nemesi épületekben is, de az eddig felfedezettek és felújítottak többnyire egyházi jellegűek, az olaszteleki az első világi jellegű gyűjtemény, amely előkerült és fel is újították. „A világi téma esetünkben azt jelenti, hogy a család politikai, diplomáciai, szociális felemelkedésének főbb mozzanatait felfestették a kastély egykori báltermének falaira azért, hogy az odaérkező, gyűlésező, bálozó közönség láthassa, hogy egy magas rangú erdélyi nemesi családdal áll szemben. A vendégeinknek viccesen azt szoktuk mondani, hogy ez nem más, mint 17. századi Facebook, ahogy mi most kitesszük a falunkra azt, amit meg szeretnénk mutatni a világnak, ők ugyanilyen reprezentációs céllal felfestették azt a falra”. 

Az 1680 újratöltve című tárlatot Rácz Lilla ismerteti

A falfestmények közül három tematikájával kiemelkedik, s Fehér János művészettörténész segítségével sikerült megfejteniük, mit ábrázolnak ezek. Az egyiken egy fejedelmi lakoma látható, amikor a Danielek megvendégelték Bethlen Gábor fejedelmet, szépen felismerhető rajta Bethlen Gábor alakja. Egy másik falkép az erdélyi fejedelemség török portai adóbeszolgáltatását ábrázolja, és valószínűleg Daniel Mihály 1639-es török portai főkövetségéhez köthető az a mozzanat, amelyre a kép utal. A harmadik egy fejedelmi menyegzőt ábrázol. Daniel Jánost ugyanis európai, nemesi udvarokhoz küldték háztűznézőbe, hogy egy nagyon specifikus kívánságlista alapján válassza ki a megfelelő menyasszonyt Rákóczi Zsigmond számára. Daniel János megbízólevelében az áll, hogy a leendő feleség 17 évnél idősebb nem lehet, „aztán a kiválasztott menyecske mégis 24 évesre sikeredett, mert vagyona meg politikai kapcsolatai vélhetően ellensúlyozták a korát”, meséli Rácz Lilla. A kastély falán megfestett mozzanat sárospataki esküvőjüket ábrázolja, amelyen az olaszteleki Daniel-kastély megalapítója, Daniel János volt a ceremóniamester, az általa kiszemelt németországi menyasszony pedig Pfalzi Henrietta Mária, ám e különös házasság igen rövid ideig tartott, betegség következtében mindketten hamar elhunytak, van is olyan látogató a kiállításon, aki emiatt sajnálkozik.

E három esemény történelmi jelentősége mellett kutatásai során Fehér János művészettörténész rengeteg, ezekhez kapcsolódó hétköznapi mozzanatot, a kor szokásait hűen megelevenítő leletet talált, és ezeket szerettük volna bemutatni, teszi hozzá Rácz Lilla. Fény derült például arra, milyen ajándékokat vittek az ifjú párnak a jelen lévő vendégek, illetve miképpen tartottak két menyegzőt – egyet Németországban és egyet Sárospatakon – a német úrhölgynek és Rákóczi Zsigmondnak, anélkül hogy az ifjú pár egyáltalán ismerte volna egymást. A vőlegény jelen sem volt az első, németországi esküvőn, őt követe, gróf Rhédey Ferenc képviselte. A törökországi jelenet kapcsán pedig ismertté vált, hány napig, milyen útvonalon jutottak el Brassótól Konstantinápolyig, miféle ajándékot vittek a szultánnak (aranypénzt, sólymokat). Hangfelvételről meghallgatható az a prezentációs levél, melynek kíséretében átadták a szultánnak az Erdélyi Fejedelemség tízezer aranyát.

Vetített asztalon mutatják be a kor nemeseinek étkezési szokásait

Élmény Erdély aranykorából

A kiállítás születése kapcsán Rácz Lilla megjegyzi, „már a kastély vásárlásakor, 2008-ban feltett szándékunk volt, amellett, hogy a kastély szállóhelyként és turisztikai célpontként szolgál, álljon mindig nyitva a szélesebb látogató- és a helyi közösség előtt”. Ám a vendégszám növekedésével, illetve a koronavírus-járvány okozta távolságtartási nehézségekkel lehetetlenné vált, hogy a falfestményeket egyenként meg tudják mutatni a betérő érdeklődőnek, viszont klasszikus értelemben vett kastélytörténeti kiállításuk – szemléltető pannókkal, képekkel, szövegekkel – korábban már két alkalommal is volt. Eközben folyamatosan gyűlt a mostani anyag és „érlelődött bennünk az ötlet, miképpen lehetne mégis megmutatni ezeket a nagyon érdekes falfestményeket, azt a sok-sok történetet, amit felfedeztünk”. 

Utazgatva a nagyvilágban számos új ötlettel szembesültek, láthatták, hogy egy modern múzeum miként oldja meg ezt a feladatot, egy-egy kiállításon „hogyan mutat meg nagyon sokat fél mondatokkal, rövid videókkal vagy különböző multimédiás megoldásokkal”. Amikor már látták a megoldást, két sikeres pályázat révén pénzügyi támogatást is szereztek elképzeléseik megvalósításához. Egyrészt a kastélypark felújítása során, kulturális projektként megvalósíthatóvá vált maga a kiállítás, másrészt sikerült elkészíttetniük a 17. századi öltözék-reprodukciókat. Míg a falfestményeken csak hiányosan látható, hogyan öltözködtek abban a korban, a tárlaton megvilágított vitrinekben szakmailag alátámasztott, átgondolt és igényesen kidolgozott ruha reprodukciók láthatók, megtekinthető például egy fejedelmi, egy menyasszonyi, illetve vőlegényi ruha, tehát el is tudjuk képzelni, hogy ténylegesen milyen lehetett akkoriban az öltözködés. A művészi igényességgel varrt ruhákat Câmpeanu Joó Emőke, a székelyudvarhelyi hagyományőrző csapat és reneszánsz tánccsoport tagja készítette. 

Ruhák és falfestmények

De emellett látható egy igen szemléletes és tanulságos, ugyanakkor mindössze párperces, az akkori Erdély függetlenségére utaló kis videó. Nagyon fontosnak tartották, hogy a helyi történeteket beillesszék az akkori történelmi korba, hogy a román nemzetiségű vagy külföldi közönség is tudja térben és időben elhelyezni a látottakat, legyen fogalma arról, hogy mindez mit jelentett európai vonatkozásban. „Az úgynevezett Erdély aranykoráról beszélünk, akkoriban nagyban meghatározta a politikai életet a két nagyhatalom, a Habsburg és az oszmán birodalom közötti lavírozás. De ugyanakkor egy erőteljes fejlődési időszak volt, erre utal a vallásszabadság kihirdetése, a könyvnyomtatás terjedése”. 

Mint Rácz Lilla meséli, a látogatók szeretik önállóan felfedezni a multimédiás lehetőségeket, meghallgatják a korabeli hanganyagokat, a vetített asztalon végignézik, hogyan zajlott akkoriban egy fejedelmi vacsora, mit és hogyan ehettek, ez az étkezési szokásokat tartalmazó reprodukciójuk korabeli feljegyzések alapján készült.

„Általában azt tapasztaljuk, mindenki egy-egy konklúzióval távozik, saját érdeklődési körétől függően. A gyermekek előszeretettel játszanak az interaktív játékokkal, a töredékes falfestményt kirakósként összerakják, digitálisan restaurálják”. Amikor az iskola másként héten a diákok bejönnek, „én azt látom, hogy természetesen nem fognak minden betűt elolvasni, nem fognak minden képre rácsodálkozni, de úgy gondolom, nincs az a látogató, legyen akár felnőtt, akár gyermek, aki ne vinne magával valamilyen élményt. Ha ezáltal sikerült valakit megnyernünk, felkeltenünk az érdeklődését e téma iránt, akkor szerintem megérte”. 

Ruhák és falfestmények

Bethlen Gábor kacsintása

Az évek során Rácz Lilla bepillantást nyert a művészettörténész, illetve a történész szakmájába is. A kastélyfelújítás egyik legérdekesebb időszaka számukra a falfestmények feltárása és restaurálása, akkor hétről hétre jöttek Olasztelekre és várták, hogy négyzetcentiméterenként, napok munkájával előkerüljenek a vakolat alól a falfestmények, próbálták azokat megfejteni. „Hályogkovácsszerű, laikus művészettörténészként” tekint a fejleményekre, ám ez, mivel ismeri és érdeklődéssel fordul a vaskos művészettörténeti anyag felé, segített a kiállítás létrehozásában is. „Nem szakmabeliként, hanem kívülállóként, egyszerű kiállításlátogatóként, tudva, hogy mi kelti fel az emberek érdeklődését, mennyi az az információ, amelyet a mai Facebook-világban képesek vagyunk figyelmesen befogadni, a férjemmel együtt próbáltuk tartani az egyensúlyt a történelmi hitelesség és profizmus, ugyanakkor az érdekesség, újszerűség között. Számos újszerű megoldás, ami itt a kiállításon fellelhető, a mi unszolásunkra került be, miközben nagyon jó együttműködéssel dolgoztunk a szakértőkkel, és reméljük, a látogatók is egy érdekfeszítő, emészthető anyaggal találkoznak”. 

Az eredeti falképek mérethű reprodukcióin egyebek mellett láthatóak a pénzes zsákok, amelyeken számok mutatják, melyik hány aranyat tartalmazott. Rácz Lilla azt is megjegyzi, akkoriban is szépítették a képeket, illetve a jeleneteket (a falképek megrendelője Daniel Mihály unokája az 1600-as évek végén), hiszen történelmi forrásokból ismert, hogy a főkövet földre borulva jelent meg a szultán előtt, de itthon, a házi festő ábrázolásában már egy fejjel magasabb, mint a szultán; de a harácsol, harács szavunk is abból a korból származik, és az adóbefizetéshez kötődik. Fehér János művészettörténész minden felfedezése mögött egy-egy korabeli történet húzódik – Daniel János, a lakodalom házigazdája portréját például a svéd nemzeti múzeum archívumában találta meg –, de az elkészített ruhákon még a gombokra is oda kellett figyelni, miként arra is, milyen legyen az anyag kiválasztása, a díszítése a ruháknak. Câmpeanu Joó Emőke tapasztalt ruhakészítő, „aki megfelelő rálátással és történelmi ismeretekkel rendelkezett ahhoz, hogy hatékonyan tudjon együttműködni a nagyon profi és precíz Fehér Jánossal úgy, hogy minden részlet a helyére kerüljön”. 

A kiállításnak otthont adó épület

Játékos és lényegre törő az a rövid történelmi videó, amelyen a bemutatott szereplők, köztük Bethlen Gábor fejedelem is, kacsint, az efféle megoldásokat egy csíkszeredai média dizájner, Hátszegi Zsolt javasolta. Azért is választották ezeket a módszereket, mert külföldön azt látták, hogy ma már nem szokás valóságos információözön elhelyezése egy-egy pannón, amit a látogatók amúgy sem olvasnának el. A játékos megoldások révén „egyrészt fel lehet kelteni az érdeklődést, másrészt, az a vizuális megfogalmazás is átad egy információt”. Eleinte maga a művészettörténész – aki az ő hagyományos és tudományos módszereivel dolgozik – is idegenkedett az efféle megoldástól, aztán, ahogy együtt dolgoztak a média dizájnerrel, és megszületett a végeredmény, arról Fehér János is úgy vélekedett, ezek olyan módszerek, melyek révén az ő munkáját közel lehet hozni a nagyközönséghez, hiszen a vaskos könyveket csak a szakmabéliek fogják elolvasni. Ez esetben is minden részlet mögött ott húzódik „a tudományos, történelmi hitelesség, nincs egy betű, egy gomb, amely mögé nem lehetne néhány tíz oldalnyi szakmai dokumentációt odahelyezni. De mindaz, ami a kiállításon sok-sok gondolkodás, rostálás, rendezgetés után a falakra, a vitrinekbe került, az igazából apró töredéke annak a hatalmas információanyagnak, amely e történetekhez kapcsolódik.” 

Álom és megvalósítás

Amikor visszatekintenek mindarra, amit az elmúlt évek során felépítettek, mindig megérinti őket a lelkesedés egy-egy újabb hulláma. Az ötletek „nem egyszerre pattantak ki a fejünkből, mindig mérföldkövenként haladtunk – magyarázza Rácz Lilla –, először a kastélyt újítottuk fel, aztán következett a kicsi kastély helyreállítása, majd a spa és wellnessrészleg megálmodása és megnyitása, aztán a kiállítás”. 

Ezek mind olyan gondolatok, teszi hozzá, amelyek megszületnek, érlelődnek, sokszor éveken keresztül, mint ennek a kiállításnak az ötlete is. És akkor, amikor egy álom valóra válik, természetesen mindig nagy elégtétel azt látni; mint például most is azt, hogy sikerült megvalósítani ezt a kiállítást, s hogy általa sikerült elmondani ezeket az ismeretlen történeteket. 

Az álmodozás megvalósulása mindig erőt ad a hétköznapi feladatok – vendégfogadás, kollégákkal kapcsolatos adminisztráció – elvégzéséhez is. „Egy-egy ilyen projekt kivitelezése után mindig megfogadjuk, következik egy pihenési időszak, most már többet nem építünk, de 350 év történelme, épületei mindig újabb csirákat, ötleteket adnak, úgyhogy folyamatosan vannak terveink és ötleteink”. 

Rácz Lilla úgy fogalmaz, általában férje, Attila „jön az őrült ötletekkel, én pedig lehozom ezeket a megvalósíthatóság szintjére, de természetesen bennem is van egy egészséges szintű álmodozás; ő meg tudja álmodni az őrült ötletet a semmiből, én pedig, amikor már kezdem látni az alapjait, akkor meg tudom álmodni a kivitelezhetőséget, azt, hogy konkrétan milyen is legyen a megvalósításra váró álom.”