A hosszú forró nyáron sokan leégtek. Vannak, akik anyagilag, másoknak meg a bőre. Többen, ahelyett, hogy a hazai turisztikai „ipart” pártolnák, külföldre mentek kirándulni és üdülni, hozzánk meg elég kevés külföldi jön. Így jutottunk el oda, hogy idén a külföldi turisták számának tekintetében még Albánia is megelőz minket. (De a tervek szerint 2035-ig megháromszorozódik a külföldiek száma.) 

Minket legalább nem fenyeget az a veszély, mint az osztrákokat, hogy lerohannak a turisták. Az ausztriai Hallstattban 700-an laknak, de szezonban akár 10 000 látogató is megfordul naponta. Ezért a zajszennyezés és a forgalom elleni tiltakozásként egy fából készült paravánnal takarták el a gyönyörű kilátást, de aztán a tiltakozások miatt leszerelték. Lehet, ha mi is eltakarnánk vagy körbekerítenénk a Bucsecs-hegységet vagy a Szent Anna-tavat, akkor több látogató lenne kíváncsi azokra. A kerítésekre lyukakat lehetne fúrni, és akkor pénzért mutogathatnánk. A spanyolországi Santiago de Compostela önkormányzata is csökkenteni szeretné a látogatók számát. Nálunk igen keveset fordítanak idegenforgalmi látványosságaink népszerűsítésére a Turisztikai Ügynökségek Országos Szövetségének elnöke szerint, és nem tudjuk hasznosítani az ország látványosságainak nemzetközi népszerűsítését. (Pedig sok mindenben el vagyunk híresülve.) 

A turisták szeretik az izgalmakat, és az idén volt részük benne a honiaknak is. Gondoljunk csak arra, hogy hány repülőjáratot töröltek, és az is külön izgalmat jelentett, mikor a feladott csomagok nem érkeztek meg az utassal együtt a repülőtérre. Az üdülni vágyónak elvárásai vannak, amelyeket sokszor nem könnyű kielégíteni. Például nagyon sok román tengerparton tartózkodó turista nem volt megelégedve azzal, hogy fújt a szél, nagyok voltak a hullámok, és ezért tilos volt fürödni. De azért voltak szép számmal, akik életük kockáztatásával is belevetették magukat a hullámokba. Ráadásul augusztusban egy ideig nagyon hideg volt a tenger.

Vannak, akik összegyűjtik a turisták különleges reklamációit. Lehet, azért, hogy megoldják azokat, és a jövőben a kedves vagy kedvetlen turista ne kerüljön kellemetlen helyzetbe, és csakis jól érezze magát. Íme, néhány ezek közül. Volt, aki azt reklamálta, hogy melltartó nélkül is lehetett napozni, mert, mint írta az illető hölgy, az nagyon zavaró volt férje számára, aki csak pihenni szeretett volna. Másik kirándulót Indiában az ábrándította ki, hogy az ételek curry-t tartalmaztak, ami ízléstelenségre vall a házigazdák részéről, mert az illető nem szereti a pikáns ételeket. Spanyolországban azzal volt gondja egyes turistáknak, hogy a taxisok mind spanyolok voltak. De nem csak ezt reklamálták mások, hanem azt is, hogy egyáltalán: igen sok spanyol volt Spanyolországban. A recepciós és az ételek is spanyolok voltak, és nem mondta senki nekik, hogy olyan sok „idegen” (mármint) spanyol lesz ott. Panaszolták azt is, hogy kirándulni mentek egy vízi paradicsomba, és nem mondták meg nekik, hogy fürdőruhát és törülközőt vigyenek a medencéhez. Ők azt hitték, azok benne vannak az árban. Valaki azt tette szóvá, hogy a part túl homokos volt, és mielőtt visszamentek volna a szobába, homoktalanítaniuk kellet magukat. Aztán az is megtörtént, hogy a homok nem olyan, mint a reklámlapokon, amelyeken fehérnek nézett ki, de a valóságban sárgább volt. Más arra jött rá, hogy a vízben halak úsznak, és azoktól megijedtek gyerekei. Akadt, aki a turistabusz döcögése miatt nem tudta rendesen olvasni a turistatájékoztatót, és ezért látványosságok megtekintésétől esett el. Egy csónakon utazó reklamálta, hogy a fedélzetre kellett felmennie, mert lenn nem volt légkondicionálás. De az is megtörtént, hogy valakit megcsípett egy szúnyog, pedig a reklámlapokban nem volt benne, hogy ott ilyen is van.

Talán mind közül a legjobb annak a jegyespárnak a panasza, akik azt írták, hogy ők egy kétágyas lakosztályt kértek, és ahelyett olyant kaptak, amelyikben hitvesi franciaágy volt. Most azt mondják, hogy fogadóik felelősek azért, mert a hölgy terhes maradt, és kérik vissza a pénzt, mert ha a megrendelt kétágyas szobát adták volna nekik, akkor ilyesmi nem történik meg.

Borítókép: Farcádi Botond