László Zsuzsa
Aki ismer, jól tudja, hogy szeretek élni, vénülésem ellenére sem vagyok a bulik gyilkosa. Világéletemben éjszakai ember voltam, több évtizeden át gyakorolt színészi szakmám valahogy erre szoktatott, hiszen éjszakába nyúlóan is próbáltam vagy beszélgettem még előadás, próba után, tértem haza hajnalban kiszállásról, turnéról, akárcsak minden pályatárs.
Ez a jó vagy rossz beidegződésem mai napig tart, estefelé kezdek igazából életre kapni, onnantól kezdve kapcsolok be az igazi formám szerinti üzemmódba. (Ezúton is kérek bocsánatot kedves szomszédaimtól, hogy éjszakai főzéskor néha kiejtek a kezemből egy-két edényfödőt, leverek valamit.)
Továbbá, a gyermekeim is szeretnek élni, tegyék is, hiszen igazából most van ott az ideje! Közben végzik a dolgukat igen tisztességesen, ki-ki a maga helyén, idejében, kora szerint.
Aki ismer, jól tudja azt is, hogy rajongok a fiatalokért, ők is egészen jól megvannak velem, idáig nincs is hiba. Még tovább: még mindig szeretek koncertekre járni, ha úgy van kedvem és bírom, utolsó körig maradok, és lelkesen csápolok. Szóval, senki ne kövezzen meg azért, ami most következik!
Az a helyzet, hogy nem mindenki a világ legnagyobb bulizója, vagy egész egyszerűen koránál fogva már belefáradt a megélt évekbe, de ha nem, épp kisgyermekes fiatal szülő, akinek minden perc, óra, valljuk be, emberpróbáló, túlélésről szóló küzdelem! Aztán lehetnek az adott térképen beteg emberek, vagy egész egyszerűen „csak” olyanok, akik tök egészséges, de reggel korán kelő munkába indulók. Nos, a felsorakoztatott kategória nem biztos, hogy díjazza, ha a feje mellett dübörög egy fesztivál.
Hál’ Istennek, újból lehet fesztiválokat rendezni, újból lehet élni, én is örülök ennek. De talán meg lehetne találni a megoldást, hogy ha mindenkinek nem is, mert olyan soha nincs, de legalább a többségnek valahogy jobb legyen. Van olyan hely, ahol már sikerült megoldani, hogy a nagyobb méretű koncertek a város szélén, lakott területtől tisztes távolban dübörögjenek. Most épp nem a kolozsvári Untoldra gondolok. Azt is értem, mennyire izgalmas egy nem szokványos, alternatív hely, mennyi lehetőséget rejt magában. Én is szeretem az ilyen helyeket nagyon is!
De nem lehetne talán több mindenkire kiterjedő figyelemmel, egészséges kompromisszumokkal szervezni? Szerényen, csak kérdezek. Éjszakai emberként én továbbra is rendben vagyok, mire ezeket megírtam, a közelemben zajló, nagyobb dübörgésnek vége. Igaz, hogy már rég elmúlt éjfél, és a fesztiválozó gyermekem is ajtón belülre került…
Alulírott: Remélhetőleg nem egy besavanyodott, semmit sem értő kövület.
Borítókép: Tankcsapda koncert a Sepsi Tabakó Fesztiválon. Fotó: Albert Levente
