Az erdélyi vagy a székelyföldi középkori művészet legszebb emlékei a templomi falfestmények. Ezek kutatása az utóbbi évtizedekben nagy lendülettel zajlik.
Az évszázados vakolat- vagy mészréteg alól feltárt és restaurált freskóciklusok művészeti értéke, ikonográfiája vetekedik Európa más vidékeinek egyházi festészetével. Gondoljunk csak a székelyderzsi unitárius, a bögözi református, a gelencei római katolikus vagy a medgyesi evangélikus műemlék templomokban látható nagyszerű monumentális falfestményekre, amelyek pompás vizuális és szellemi élményt nyújtva díszítik a vallásgyakorlás liturgikus tereit.
Nyár végi utazásunk során több erdélyi, magyarországi és itáliai műemlék templomot kerestünk fel, és gyönyörködtünk azok építészeti vagy festészeti ékességeiben. Gyulakután, a szépen felújított református templomban a folyamatban lévő kutatás során került felszínre más jelenetek között a sárkányölő Szent György képe. Homoróddarócon az evangélikus templomban az Alexandriai Szent Katalin-freskóciklus mellett titokzatos középkori falfestmények nagy része várja, hogy újra napvilágot lásson. Az eddig részben feltárt freskók alapján egy újabb Szent László-legenda ábrázolására gondolhatunk.
Kolozsváron a főtéri Szent Mihály-templom teljes felújítása során a déli oldalhajóban és a mellékszentélyben, valamint a Schleuning-kápolnában fennmaradt freskórészleteket jókezű falképrestaurátorok tették élvezhetővé az érdeklődő hívők és hitetlenek számára.
Ják (Magyarország) gyönyörű román kori templomának több éve tartó kutatása és restaurálása hamarosan befejeződik, és a teljes pompájában ragyogó épületbe visszatérhet az élet; várják is nagyon a helyiek, mert abban szeretnék újra keresztvíz alá tartani a frissen érkező jáki gyermekeket. A templom szentélyében a sárkányölő Szent György falképét festették meg a régi mesterek, akárcsak az említett gyulakutai, vagy a székelydályai és gidófalvi imolákban, ahogy Orbán Balázs nevezte a régi kápolnákat és a templomokat.
Abruzzo tájain (Itália) Pescara felett a magas dombok között csodálatos középkori templomok (több esetben tornyok nélkül) simulnak bele a kicsi, falusi környezetbe. Egyike ezeknek a Moscufo falu mellett az olajfa- és szőlőültetvények között meghúzódó Santa Maria del Lago (magyarra fordítva: Tavi Szűz Mária) román kori templom. Hosszas várakozás után egy vidám apáca engedett be ide az olasz kirándulókkal együtt. Az utóbbiak hamarosan távoztak, de mi sokáig ámuldoztunk a részletgazdag kőfaragványok és a festett falak között. A hihetetlenül gazdagon kifaragott és festett kőszószék egyik belső oldalán váratlanul felbukkant egy nyilazó lovas graffitiképe, amelyet az unokám (a legtermészetesebb módon) a Nagy Lajos magyar király első (1347–1348), vagy második (1350) nápolyi hadjáratakor Abruzzóban is megforduló magyar vagy akár székely lovas katonával azonosított. A felfedezését lelkesen magyarázta az apáca néninek, aki nem figyelt addig erre a jelentéktelen részletre.
Jómagam kissé távol, alig tartózkodva figyeltem az eseményeket, és arra gondoltam, jó volna felkutatni a még ismeretlen abruzzói magyar emlékeket.