Baróton az iskolakezdés mindig is a Baróti Szabó Dávid Középiskola és a Gaál Mózes Általános Iskola közös ünnepe volt – egészen tavalyig. Az általános iskola igazgatója, Benedek-Huszár Erika az elmúlt évben külön, sőt, két helyszínen, a református és a katolikus templomban szervezte meg a tanévnyitót, s idén is hasonló módon kerített sort az eseményre. Mindezt annak ellenére, hogy a szülők nagy számban kérték, térjenek vissza az évtizedek óta bevett szokáshoz. Úgy vélték, a megosztottság senkinek sem jó. Az előkészítős osztályba járókat attól az élménytől fosztják meg, amit a nyilvános, a végzős osztályok, azaz a „nagyok” általi bevezetés jelent. Nem jó a szülőknek sem, mert sokan nem engedhetik meg maguknak, hogy akár fél napot hiányozzanak a munkahelyükről.
A közösségi oldalon sokan nyilvánítottak véleményt, szavaik nyomatékosításául a peticiok.com-on közel száznyolcvanan írták alá az erre irányuló kérelmet. Benedek-Huszár Erika úgy vélte, a tanévnyitó ily módon való megszervezésével nem elkülönülni akartak a középiskolától, csak éltek azzal a jogukkal, hogy alkalmaikat a maguk elképzelése szerint rendezzék meg. Az intézményvezető jelezte, hajlandóak minden észrevételt meghallgatni, akár azt is mérlegelhetik, hogy ezentúl ne hétfőn, hanem vasárnap tartsák a be- és kicsengető ünnepségeket.
A két iskola közös udvarán hétfőn reggel kilenckor csak a Baróti Szabó Dávid Középiskola tanulói és tanárai, gyerekeiket elkísérő szülők csak kisebb számban voltak jelen. Elsőként György Imre káplán imádkozott a diákságért és szüleikért, majd Derzsi-Ráduly Kázmér, a Baróti Szabó Dávid Középiskola igazgatója szólalt fel.
Az intézményvezető beszédében a magyar oktatás megmaradásának fontosságáról szólt, mondván: közösségünk ereje szülőföldünkön addig maradhat meg, míg iskoláink kellő számú diákkal telnek meg – illesse hát köszönet a szülőket, akik vállalták a gyerekek felnevelését. „Szent meggyőződésem, hogy diákjaink jó kezekben vannak, hiszem, hogy megfelelő módon tanítjuk majd őket, és lehetőségük lesz elsajátítani azt is, hogy miként boldoguljanak az életben, illetve azt is, hogy milyen értékek mentén érdemes élni. Ma, az idei tanévnyitó ünnepségen is el szeretném mondani, hogy minősített felelősségünk van közösségünk jövőjéért.Csak rajtunk múlik, hogy évek, évtizedek vagy akár évszázadok múlva lesz-e még ezen a helyen tanévnyitó rendezvény, lesz-e egyáltalán anyanyelvünkön történő oktatás” – mondotta.
Derzsi-Ráduly Kázmér sajnálatát fejezte ki, amiért a becsengetés nem a két iskola közös ünnepsége, pedig „jó lett volna gyerekkel tele udvaron együtt örülni az új tanév kezdetének”. Végezetül köszöntötte az időközben megérkező előkészítő osztályosokat, és biztosította őket, nincs mitől tartaniuk, az első lépés után magától jön a második is, a következő tizenkét évben sok kaland vár rájuk.
Becsengetnek, nem beharangoznak!
A közösségi és a peticiok.com oldalon a kérdéshez hozzászólók döntő többsége igencsak elfogult, határozottan követelik, adják vissza nekik a hagyományosnak mondott tanévnyitót: becsengetnek, nem beharangoznak – írja egyikük.
Többen vallottak úgy, mennyire megható volt számukra, amikor látták, gyerekeik (unokáik) miként ballagnak a már szinte felnőtt végzősök mellett: ha a továbbiakban is az új rend szerint tartják az eseményt, ez sokaknak hiányozhat majd. Mások azt tették szóvá, tavaly mennyi vesződéssel járt, hogy eljussanak mindegyik gyerekük iskolakezdésére. Akadt, aki egyenesen úgy fogalmazott, joga van ahhoz, hogy ne kelljen választania, melyik gyerekének a becsengetési ünnepségén legyen ott. Munkaidőben nem kis feladat akár egy helyre is eljutni, kettőre még nehezebb – fogalmaz egy érdekelt.
A hozzászólók közt akad olyan is, aki észérveket próbál felhozni valamelyik oldal mellett, illetve ellen. A mostani megoldás mellett jóformán csak olyan szólal fel, aki valamilyenképp személyesen kötődik Benedek-Huszár Erika igazgatóhoz.
Legyen hagyományos!
Derzsi-Ráduly Kázmér a tanévnyitón elmondottakhoz nem kívánt sokat hozzátenni, mindössze azt jelezte, tisztázná: annak ellenére, hogy vannak, akik ezzel vádolják őt, a vita kirobbanásához semmi köze. Hasonlóképpen nincs az egyházzal való együttműködés ellen sem, viszont úgy véli, a közösség igényei szerinti lenne a hagyományos, a két iskola közösen tartott becsengetési ünnepsége: önkényesen nem szabad azt átalakítani. „Ha valakit befogad egy közösség, az egyénnek kell alkalmazkodnia a közösség hagyományaihoz, és nem fordítva. Ez igaz Európára, Erdélyre és Barótra egyaránt. Egy vezető sem erőltetheti rá elképzeléseit a közösségre. Tudni érdemes, hogy a nép nem leváltható, de a vezetők igen” – nyilatkozta a középiskola vezetője.
Saját arculatukat építik
Benedek-Huszár Erika, a Gaál Mózes Általános Iskola igazgatója úgy nyilatkozott, az általa vezetett intézmény senkitől és semmitől nem különült el, mindössze éltek azzal a jogukkal, hogy eseményeiket saját maguk belátása szerint tartsák meg.
Négy éve a szülők egy része pont amiatt háborgott, hogy a tanévnyitón „szanaszétség van”, a gyerekek nincsenek felöltözve megfelelőképpen, az udvaron nem lehet rendet tartani. A helyzetet nehezítette, hogy az elemi osztályokba járók számára túl hosszú volt az esemény ahhoz, hogy végigállják, ha sütött a nap, esett az eső, nem volt, ahova behúzódniuk. Az iskola vezetőtanácsa ezért döntött úgy, hogy templomokban szervezik nem csak a tanévnyitót, hanem a kicsengetési ünnepségeket is. A templomban le tud ülni gyerek és szülő, védve vannak az időjárás szeszélyeitől, ráadásul a szakrális tér hozzájárul az esemény emelkedettségéhez. „Úgy gondoljuk, keresztény értékrendi alapokon élünk, ezért nem látunk semmilyen kivetnivalót abban, hogy templomban kezdjük a tanévet. És azért két templomban, mert egybe sajnos nem férünk be, illetve mert túl hosszúak lennének. Azt tapasztaljuk, hogy ez mindenki megelégedésére szolgált” – mondotta Benedek-Huszár Erika.
Az igazgató tudomásul veszi, hogy a petíciót meglehetősen sokan írták alá, de úgy véli, az csak a hangosak társasága: az iskolának 665 diákja van, hozzájuk mintegy ezerkétszáz szülő tartozik. A hangos kisebbséggel való párbeszédtől sem zárkózik el, de úgy véli, a kérdés komolyságához méltatlan lenne, ha azt a közösségi oldalon folytatnák le. Ha az a gond, hogy hétfőn tartják az évnyitó ünnepséget, s az sokaknak okoz munkahelyi gondot, akkor kész megvitatni, nem lenne-e jobb esetleg a magyarországi bevett példát követve vasárnap sort keríteni az ünnepélyre. „Nem különültünk mi el senkitől: az iskolák 1985-ben váltak szét, azóta önálló intézmények vagyunk, igyekszünk saját arculatunkat építeni. A tizenhárom fős iskolatanácsnak – melyben a szülők is képviselve vannak – egységes álláspontja az volt, hogy a tanévnyitót a templomokban tartjuk. Meggyőződésem, jól tettük: mind a két templomot megtöltöttük, és rövid, mindenki által élvezhető szép eseménynek voltunk részesei. Élmény volt azt látni, ahogy a legkisebbek bejöttek és a tanító nénik fogadták őket. Ünnepélyesnek és meghittnek nem csak én találtam, hanem a visszajelzések szerint még oly sokan” – nyilatkozta az igazgató.
