A legfiatalabb amerikai elnök eddigi útja igazi diadalút volt, ki hitte volna, hogy eddig névtelen, ráadásul színes bőrű szenátor elnyerheti pártja, a Demokrata Párt elnökjelöltségét, s meggyőző fölénnyel utasítja maga mögé konzervatív ellenfelét, ki sokkal tapasztaltabb őnála, s ráadásul vietnami veterán, igazi háborús hős?! A csoda megtörtént, s Barack Obama mindent megnyert, a kérdés most annyi csupán: vajon megnyerte-e a tényleges hatalmat? Izgató kérdés, hiszen kevés amerikai elnökről lehet elmondani, hogy birtokolta volna a valós főhatalmat, s Amerikát gyökereiben tudta volna megváltoztatni. Talán három elnökről mondható el ez igazán: Abraham Lincolnról, F. D. Rooseveltről és John F. Kennedyről. Barack Obama hármuk közül Abraham Lincolnt választotta példaképül, a nagy elnököt, aki véres polgárháborúban kovácsolta egységbe a széthullni készülő szövetségi államot, s eltörölte a rabszolgaság intézményét, ami a magát kezdettől demokráciaként megfogalmazó USA igazi szégyenbélyege volt. Nem véletlen tehát, hogy az új elnök másik példaképe a kiváló polgárjogi harcos, Martin Luther King prédikátor, aki faji előítéletektől mentes Amerikát álmodott.

A rossz ómen az, hogy Barack Obama mindkét példaképe merénylet áldozata lett, jelezvén, hogy az ő idejükben két Amerika létezett, s nem mindig a demokrácia diadalmaskodott.

Barack Obamának óriási kihívásokkal kell szembenéznie beiktatása pillanatától. A Bush-adminisztrációtól két véres háborút örökölt meg, az irakit és az afganisztánit, melyeket — úgymond! — a terrorizmus ellen és szövetségesekkel karöltve vív Amerika, de a végső győzelem csekélyke reményével. A külpolitikában és katonapolitikában egyelőre eléggé járatlan Obamának döntenie kell arról, hogyan fejezheti be az Egyesült Államok e távoli hadszíntereken folyó, rendkívül költséges és komoly emberáldozatokat követelő háborúkat. Mert egyszer csak be kell fejeznie. Obama szerepe itt már világpolitikaivá válik, s ahogyan ma az amerikaiak reménykednek benne, úgy az egész emberiség rokonszenvvel tekint rá, s e fiatal és energikusnak tűnő politikustól azt várja, hogy a világ békéjét és nyugalmát szolgálja. Ma még ő a földkerekség ,,legerősebb embere", holnapra már nem biztos, hogy az marad, s Amerika kizárólagos világhatalmi pozíciója sincs immár kőbe vésve.

A másik óriási kihívás Obama számára az országából elindult és világszerte szétgyűrűző pénzügyi-gazdasági válság legyűrése, s ez a küzdelem legalább akkora államférfit követel, mint az első próbatétel kihívása.

Hinni szeretnénk mindkét lehetőségben.