Az anyagi javak gyűjtése, halmozása, az egyre újabb, nagyobb, modernebb termékek megszerzéséért folytatott versengés és az ezzel járó magamutogatás korát éljük, ami már régen meghaladta a létfenntartáshoz szükséges javak keretét.

Természetesen, a jóléti társadalom túlmutat a primitív ember életszínvonalán, ennek számos hozadéka könnyebbé, kényelmesebbé és egyszerűbbé teszi mindennapjainkat. De vajon milyen áron? 

Mert van, aki belekerül egy állandó hajtásba, megfelelésbe, teljesítménykényszerbe, illetve versengésbe, hogy mindenáron megmutassa, nem marad le és képes tartani a lépést. Majd egyre csak forog és pörög a mókuskerék, egyre erősebben hajt, amiből nincs kiszállás. Aztán egyszer csak történik valami. Valami baj, ami megállítja az embert: egy családi tragédia vagy betegség. Ekkor hirtelen minden értelmét veszti, a gazdagság és a tárgyak sokasága egyaránt.

Ez az a pillanat, amikor a lélek gazdagsága mérlegre kerül, hogy jutott-e bele olyan érték, ami a nehéz­ségen, problémákon megtartóerővel átsegít, ami vigaszt nyújt. Továbbá az is mérlegre kerül, hogyan kapcsolódtunk másokhoz, milyen viszonyt ápoltunk környezetünkkel. Mert nehézségben mutatkozik meg a kapcsolataink mélysége is, hiszen ugyanannyit kapunk vissza, mint amennyit belefektettünk. Egy jó szó, egy biztató ölelés, egy együtt érző bátorítás, egy segítőkész hozzáállás olyan mértékű támogatást képes nyújtani, ami által a lelkek összefonódnak és kölcsönösen erősítik egymást.

Ezért lényeges, hogy életünk folyamán tudatosan a lelki kincseket gyűjtsük, fordítsunk figyelmet önmagunk/lelkünk szépítésére, nemesítésére és embertársainkkal is szeretettel és tisztelettel bánjunk. A család, a társ, a barát, az ismerős, a kolléga, a szomszéd – és mindenki, akivel valaha is kapcsolatba kerülünk – azért van, hogy lehetőséget kínáljon a szeretet gyakorlására és megtapasztalására.

Keresztes Erika bizalmi tanácsadó