Kikerülhetett volna szombaton a „megtelt” tábla egész Csernátonra, a tizenegyedik alkalommal megszervezett Burrogtató eddig soha nem látott számban vonzott érdeklődőket Bod Péter és Végh Antal szülőfalujába. Nem csak a részvétel volt rekordmértékű: rengeteg traktor, házi barkácsolású jármű és számos veterán autó, motorkerékpár is részt vett a színes rendezvényen.
A rendezvényt befogadó múzeumkerttől kilométer hosszan kígyózott a járművek sora, megteltek a mellékutcák, és a szervezők által a múzeum mögötti kertben létrehozott ideiglenes parkolóban sem igazán akadt hely. A múzeum előtt és a kertben is rengetegen voltak kíváncsiak az esetenként száz évnél is öregebb pöfögő masinákra és újabb társaikra, amelyek Székelyföldről és az anyaországból érkeztek az idén fennállásának ötvenedik évfordulóját ünneplő Haszmann Pál Múzeumba.
A felvonulás előtt arra is rá lehetett csodálkozni, hogy miként gyújtanak be egy – Kézdiszéken az idősebbek által csak „tökösként”, avagy „láncbulldogként” ismert – traktort, legyen az McCormik vagy éppen HSCS. A nép nyelvén sarjadt megnevezés azért érdekes, mert valójában a Lanz Bulldog gyártót takarja, de minden gáz-előmelegítéses gyújtással indított erőgépre ráakasztották a jelzőt.
A rengeteg ember között sétálva találkoztunk Lévay Sándor gyöngyösi gyűjtővel, a Burrogtató egyik állandó résztvevőjével. „Mi a magyar traktoroknak a hívei vagyunk, ezért négy Hofherr-Schrantz-Clayton-Shuttleworth traktort hoztunk magunkkal. Ezekből három annyira ritka, hogy egy példány az egész világon csak nálunk létezik, másik kettő is annyira ritka, hogy a földkerekségen egy kézen meg lehet számolni őket, így akkor láthatják azokat, ha a Burrogtatón vannak, vagy ha eljönnek hozzánk” – mondotta a gyűjtő, aki szerint szívesen jönnek mindig Csernátonba. „Közösségépítő szerepe is óriási, örömteli nézni, ahogy az emberek itt hömpölyögnek, jó átérezni a fontosságát. Számunkra meg az az öröm, hogy újra működőképessé tudtunk tenni gépeket. A gyöngyösi szakembert az elektromos autók térhódításáról is kérdeztük, érdeklődésünkre tömör, „földhözragadt és szomorú” választ adott: lehetséges, hogy a gőzgépek kora is el fog jönni nemsokára.
A gőzkazán mellett találtuk a szintén régi ismerősnek számító békésszentandrási Kozma Ákost, aki immár tizenötödik éve jár Csernátonba barátaival együtt. Kitartó szakemberről van szó, miután tavaly sikertelenül próbáltak beüzemelni egy szintén különleges, 1959-es gyártmányú pulzáló motort – melegítőrendszert, ezt idén megjavítva, működőképes állapotban hozták vissza a községbe és adományozták a múzeumnak.
A felvonulás egy órakor kezdődött, az erőgépek és retróautók rövid tiszteletkört tettek a településen, majd a kertbe visszatérve Dimény-Haszmann Orsolya, az intézmény vezetője köszöntötte a jelenlévőket. Egyenként ismertették a masinákat, közös kép készült, és számos kísérőrendezvényen lehetett részt venni. Boros László makettkiállítása is vonzotta az érdeklődőket, fellépett a gelencei Burustyán Néptáncegyüttes, régi magyar filmek slágereit adta elő Pakot István, Éltes Áron és Lőfi Gellért, Kész Máriának köszönhetően volt kenyérsütés, ezeken kívül cséplésbemutató is. A Békéscsabai Díszítőművész Szakkörnek és helyi megfelelőjének köszönhetően kézműves-foglalkozások zajlottak, a legkisebbek pedig népi gyermekjátékokat próbálhattak ki a nagy sikerű rendezvényen.
