Kortárskultúra-szerető fiatalok és idősebbek a központban, politikai, önkormányzati vezetők a dohánygyárban. Korunk legégetőbb kihívásaira a művészet eszközeivel rámutató alkotók és művek egyfelől, politikai üzenetek, a választópolgárok megnyerését célzó szólamok másfelől. Mégis, e kibékíthetetlennek látszó ellentéteken túl e két esemény lényegében mégiscsak szorosan kötődik egymáshoz. Hogy miként, ahhoz érdemes felidéznünk Vida Gábor írót, aki a pulzArton szombaton tartott találkozón igencsak színesen és lényegre törően mutatott rá az erdélyi magyarság kétségkívül egyik legnagyobb teljesítményére, hogy Trianon után száz évvel is mintegy milliónyian még mindig itt vagyunk, itt élünk, intézményeink vannak, színházba járunk, kulturális rendezvényeken veszünk részt – egy román szekus őrnagy fejével gondolkodva szinte megmagyarázhatatlan, érthetetlen mindez. Ha kicsit elidőzünk e gondolatnál, hamar nyilvánvalóvá válik, miként kötődik egymáshoz a pulzArt és az RMDSZ-tisztújítás: valamilyen módon mindkét esemény a megmaradásunkról szól. A könyv, a színház, a tárlat, a performance, a koncert, a kultúra egyszerre jelenlétünk mindennél erőteljesebb lenyomata, ugyanakkor megmaradásunk záloga is. A politika pedig közéleti jelenlétünk kifejeződése, mely végső soron ugyancsak közösségi megmaradásunkra keresi a válaszokat azokban az államigazgatási struktúrákban, ahol az életünket befolyásoló döntések születnek: a parlamentben, az önkormányzati testületekben, szerencsésebb esetben a kormányban vagy éppen az Európai Parlamentben.

A dohánygyárban tartott RMDSZ-tisztújítás különösebb izgalmakat nem tartogatott, Tamás Sándort elsöprő többséggel választották újra a tisztségbe. Színfoltot így leginkább azok az üzenetek jelentettek, amelyek az egy nappal korábban Csíkszeredában megtartott tisztújításról szóltak, amikor is Borboly Csaba szoros versenyben ugyan, de legyőzte kihívóját, Tánczos Barnát. Itt es jobb, mint Csíkban – hangzott el többször a háromszéki rendezvényen, s bár e mondás eredete Székelyudvarhelyhez köthető, az RMDSZ-tisztújítás kontextusában Háromszéken is nyugodt szívvel lehet ezt mondani. Mert valóban nem mindegy, ki és miként képvisel egy közösséget, márpedig a háromszéki és a csíki képviselet között markáns értékrendbeli különbséget látunk, mely a közéleti stratégiákban is megmutatkozik. Háromszéken a közösségi összetartozást erősítő különféle rendezvények, a sportcsapatok támogatása mellett vállaltan – Sepsiszentgyörgy és Kovászna Megye Tanácsának partnersége révén is – nagy hangsúlyt helyeznek a kulturális élet fellendítésére, Hargita megye tanács­elnöke mindeközben inkább a népszerűséghajhászásra, üres, lájkvadász influenszerkedésre, celebkedésre, közösségimédia-megjelenéseire fókuszál, miközben fontos nemzeti, közéleti ügyekben gyakran lagymatag és ingatag álláspontot képvisel.

Persze, politikusként fontos a lehető legszorosabb kapcsolat kiépítése az emberekkel, de azért Székelyföld megítélése, a képviselet minősége és az erdélyi magyarság megmaradásának, szülőföldön való boldogulásának transzilvanista pers­pektívájából nézve mégiscsak valahogy más súllyal esik a latba egy pulzArt vagy egy Reflex fesztivál megrendezése, támogatása, mint egy megannyi lájkot gyűjtő fürdőgatyás TikTok-videó.

Borítókép: Kocsis B. János