A nagyszabású rendezvényre – amelyen jelen volt a tegnap indult szakképző 120 hallgatója is – a felújított patinás épület udvarán került sor. Az eseményt megtisztelte jelenlétével Csák János, Magyarország Kulturális és Innovációs Minisztériumának tárcavezetője, Potápi Árpád János, a Nemzetpolitikai Államtitkárság államtitkára és Pölöskei Gáborné, a Kulturális és Innovációs Minisztérium szakképzésért felelős helyettes államtitkára. Jelen volt továbbá Böjte Csaba ferences testvér, Fejér László Ödön szenátor, Tamás Sándor, Kovászna Megye Tanácsának elnöke, Bokor Tibor, Kézdivásárhely polgármestere, és ott voltak az anyaországi iskolák képviselői is, akik a szakoktatást beindították.
 

Világszínvonalú szakképzés

A beszédek sorát Fejér László Ödön szenátor, a rendház felújításának legfőbb szorgalmazója kezdte, aki elmondta: soha évnyitót nem várt úgy, mint a mostanit. „A kantai Szentháromság-templomban kereszteltek, a rendház belső udvarában bérmáltak, a Nagy Mózes-gimnáziumban jártam iskolába. Úgy érzem, életutam ezen fontos állomásai köteleznek arra, hogy valami maradandót, értékeset hagyjak hátra. Kiváltságosnak érzem magam azért, hogy ennyi segítőkész ember társult e missziómhoz, és együtt folytathattuk az iskolaalapító Nagy Mózes munkáját: iskolát hoztunk létre!” – mondotta a politikus. A szenátor köszönetet mondott mindenkinek, aki hozzájárult a rendház felújításához, ugyanakkor köszönetét tolmácsolta Vargha Mihálynak a szobor elkészítéséért, illetve Bakk-Vitális Mária Kingának, a Rotary Klub elnökének, hiszen a barokk kapu a szervezet támogatásával menekült meg az enyészettől. „Valamikor messze földön ismert és elismert szakemberekről volt híres Kézdivásárhely, a vargaváros! Adja Isten, hogy ezután is így legyen!” – zárta beszédét a szenátor.

Csák János miniszter kifejtette: nincs annál szebb, amikor egy épületbe életet tudunk lehelni és élettel tudjuk megtölteni. „Egyrészt azért, mert megbecsüljük őseink örökségét, mert aki nem becsüli meg ősei örökségét, azt az utódai sem fogják megbecsülni. Másrészt, mert az a tartalom, ami benne lesz, a tanítás, az a jövő nemzedékek képzése” – mondotta, hozzátéve: a magyarországi szakképzés világszínvonalú, és a kézdivásárhelyi diákok is ebből fognak részesülni.

Potápi Árpád János felidézte, mit tett a magyar kormány azért, hogy a nemzetet egyesítse, és hogy a külhoni magyarság szülőföldön való érvényesülését támogassa. Kitért a gazdaságfejlesztési támogatásokra: „Itt, Erdélyben a székelyföldi vállalkozókat nagy számban tudtuk a helyi partnerek segítségével támogatni. A másik két oldala ennek, hogy hálózatokat építettünk, amelynek a célja az, hogy a vállalkozókat regionális szinten, Kárpát-medencei szinten fogjuk össze, azután pedig a vállalkozókhoz vigyük oda a diákokat, vigyük oda az iskolákat és azt a duális rendszert, amit Magyarországon sikerült már megteremtenünk és egyre jobban működtetnünk, Kárpát-medencei szinten tudjuk kiteljesíteni” – mondta Potápi Árpád János. „Azért kell ezt támogatni, mert ha a szakképzésünk nem erős, akkor nem teremtjük meg a feltételét annak, hogy a gazdasági fejlődést ki tudjuk szolgálni. És ha ezt nem tudjuk kiszolgálni, a magyar embereknek nem adunk munkát, akkor a magyar emberek – amellett, hogy hű magyarok – a szülőföldjüket el kell hogy hagyják” – hangsúlyozta a szakképzés és oktatás fontosságát az államtitkár.

Az utána felszólaló Tamás Sándor azt mondta: egy dolog biztos, ha nincs lelke annak a sok embernek, akik ezzel az üggyel találkoztak, ha nincs összefogás és összehangolt cselekvés, akkor ma itt gaz és épülethordalék között állnánk. „S mert volt lelke annak a sok embernek, akik ezzel az üggyel találkoztak, s mert volt összefogás és összehangolt cselekvés, íme, nemcsak megmentettük ezt a csodálatos épületet, nemcsak emléket állítunk a megyénk első iskoláját megalapító Nagy Mózesnek, hanem egy életképes intézményt is elindítunk” – fogalmazott a megyei tanács elnöke, aki Háromszék vármegye közönsége nevében megköszönte Böjte Csaba testvérnek nemcsak ezt az intézményt, hanem azt, amit évtizedek óta erdélyi magyar népünkért tesz.

A minorita rendház történetét és felújítását ismertető kiadványt Fórika Balázs mutatta be, majd a tanévnyitó végén a jelenlévők megtekintették az osztálytermeket is.
 

Emléket állítottak Háromszék szellemi letéteményesének

A tegnapi hármas rendezvény egyik legfontosabb mozzanata az iskolalapító Nagy Mózes mellszobrának leleplezése volt. Vargha Mihály szobrászművész alkotása már 2021-ben elkészült és talapzatára is került, de objektív okok miatt avatására csak most kerülhetett sor.

Elsőként Bokor Tibor, Kézdivásárhely polgármestere mondott ünnepi beszédet, felelevenítve a minorita rendházhoz fűződő emlékeit abból az időből, amikor a kantai Nagy Mózes Főgimnázium igazgatója volt. „Pontosan egy héttel ezelőtt a szemben lévő iskolában ünnepeltünk, amely 120 év után újra viselheti a főgimnázium címet. Így lett Nagy Mózes Főgimnázium. Most pedig itt állok Nagy Mózes szobra mellett. Egy olyan személyiségnek állítunk ismét emléket, aki megalapozta az oktatást Kézdivásárhelyen és Háromszéken azáltal, hogy iskolát alapított a Kantában. Szobra jó helyen van a minorita rendház udvarán, innen figyeli árgus szemekkel a történéseket. Hiszem, hogy útba igazít, tanít és késztet. Nagy Mózes szellemisége adjon kitartást, erőt és hitet az intézmény sikerességéhez mindannyiunknak” – mondta ünnepi beszédében a polgármester.

Felszólalását követően Vargha Mihály, a szobor alkotója, a Székely Nemzeti Múzeum igazgatója osztotta meg a szoborral kapcsolatos gondolatait. Elmondása szerint nemcsak ő érettségizett 1980-ban a kantai középiskolában, hanem édesapja is 1953-ban. Felidézte: a kommunista időben néhai Deme László igazgató meg szerette volna ünnepelni az iskola fennállásának 300. évfordulóját, már készültek is erre az eseményre verssel és zenével, de a hatalom nem engedélyezte a megemlékezést, mivel a főgimnáziumot egy római katolikus pap alapította. „Engem, aki már akkor képzőművészeti pályára készültem, nagyon érdekelt, hogyan nézhetett ki Nagy Mózes, mivel legalább egy kis domborművet szerettem volna róla készíteni, de kiderült, hogy nem maradt fenn róla egyetlen rajz vagy rézkarc sem. Negyven évig próbáltam a nyomára bukkanni, és amikor Fejér László Ödön barátom felkért, hogy mintázzam meg, akkor szerencsémre Vargha Attila egykori esztelneki polgármester sietett a segítségemre.” A polgármester közlése szerint Mózes családjának volt egy távoli leszármazottja, aki a hetvenes években Esztelneken is pap volt. „Nagy Imrének hívták, és sikerült róla szerezni egy fényképet két bérmálkozó fiatallal. Nagyon szép, borotvált arcú ember volt. Róla mintáztam meg ezt a szobrot” – mondotta többek között a szobrász.

A szobrot Csák János miniszter, Potápi Árpád János államtitkár, Tamás Sándor megyeitanács-elnök, Fejér László Ödön szenátor, Bokor Tibor polgármester és Bakk-Vitális Mária Kinga, a Rotary Klub soros elnöke leplezte le. A frissen leleplezett szoborra Böjte Csaba ferences rendi szerzetes mondott áldást, és azt javasolta, hogy a Kantai Szakképző Központ védőszentje legyen Szent Márton, és róla nevezzék el a központot. Miután Fodor Szilvia tizenöt éves csíkcsicsói tanuló egy népdalcsokrot adott elő, a szobor talapzatára elhelyezték a tisztelet virágait. (iochom)