Az első Magyarországon nyomtatott könyv, a Budai Krónika megjelenésének 550. évfordulójára különleges kiadványt jelentetett meg az Országos Széchényi Könyvtár: a krónika hasonmás kiadása mellett a latin szöveg és annak javított magyar fordítása, illetve magyar és angol nyelvű kísérőkötet alkotja a csomagot – ennek bemutatására került sor múlt szerdán Sepsiszentgyörgyön a Bod Péter Megyei Könyvtár Gábor Áron-termében.
Magyarósi Imola művészettörténész, Sepsiszentgyörgy önkormányzati képviselője üdvözlése után Rózsa Dávid főigazgató a magyar nemzeti könyvtár tevékenységét ismertette a jelenlevőkkel, majd Farkas Gábor Farkas művelődéstörténész, az ünnepi kiadvány kezdeményezője beszélt a krónika keletkezéséről, jelentőségéről, utóéletéről. Mindenekelőtt kiemelte, nincs másik példa arra, hogy egy ország nyomdászattörténete egy nép históriájának kiadásával kezdődne, ez csak az első magyar földön nyomtatott könyvről mondható el.
És a Budai Krónika jó indulásnak bizonyult, hiszen sikeres könyvvé vált. Mert ahhoz, hogy egy könyv jó legyen, öt faktornak kell teljesülnie: mindenekelőtt kell egy jó szöveg, aztán egy jó nyomda, egy bőkezű mecénás, aki a soha, semmilyen korban sem olcsó nyomtatást megfinanszírozza, kell a piac, és végül az olvasó. A Budai Krónika mindezeknek eleget tett: a több történeti mű összeolvasztásából létrejött mű a magyarok történetét írja le a honfoglalástól Mátyás király koronázásáig, és kiadója, Hess András szerint olyan munka, „amely hitem szerint minden magyar ember számára kedves és szívderítő”. De nem csak a magyarok számára volt érdekes saját népük történetének megismerése, hanem az akkori civilizált világ más népei számára is, hiszen ebben az időben Európa-szerte megnövekedett a kíváncsiság a magyarok iránt, magyarázta az előadó.
Tehát a jó szöveg adott volt, a mesterséget Rómában megtanuló Hess személyében a jó tipográfus is megjelent, a mecénás szerepét Vitéz János esztergomi érsek vállalta magára – ez azonban bonyodalmakhoz vezetett, ugyanis az érsek összeesküvést szőtt Mátyás ellen, melyet a király elfojtott, Vitéz Jánost élete végéig házi fogságba vetve, de e miatt az epizód miatt Hess két manipulációra is kényszerült a már nyomdakész szövegben: egyrészt a krónikához Vitéz János által írt előszót ki kellett vennie a könyvből, másrészt a krónika végéből is „húznia” kellett, hogy Kázmér lengyel herceg trónra törési kísérlete ne szerepeljen benne – ezért van az, hogy a krónika, bár 1473-ban jelent meg, a magyarok történetét csak 1468-ig mutatja be.
Ami a piacot illeti, Hess András a krónika megjelenését pünkösdre időzítette: ekkor zajlott ugyanis a budai várban a messze földön híres pünkösdi vásár, ahová idegen földről is jártak kereskedők, és a latin nyelven – a kor kommunikációs nyelvén – kiadott krónikát szertehordták Európában. Ennek is köszönhető, hogy a Budai Krónikából jelenleg tíz példány ismeretes, „szerencsések vagyunk, hogy ilyen sok”, emelte ki Farkas Gábor Farkas, hiszen a kor nyomdai kiadványaiból sok elkallódott, nem egy nyomtatványból csak foszlányok maradtak fenn. Hess a krónikát feltételezhetően 200–250 példányban nyomtatta ki, a tíz fennmaradt példányból (a 11. eltűnt a második világháború poklában) kettőt őriznek Magyarországon. Körülbelül száz aranyforintba kerülhetett a kinyomtatása, ami az akkori viszonyok között nagy pénz volt: egy budai ház vagy száz ökör került ennyibe akkoron. A krónikát egy aranyforintért, díszes kötésű kiadását két aranyforintért adta el; és hogy pár száz év múlva mennyire értékessé vált az ősnyomtatvány, azt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy 1990-ben egy aukción egy magángyűjtő félmillió nyugatnémet márkáért vásárolta meg a tíz fennmaradt példány egyikét.
Farkas Gábor Farkas érdekfeszítő előadását követően már csak egy dolog maradt hátra: Rózsa Dávid főigazgató az 550. évfordulóra 550 példányban kinyomtatott kiadványból egyet a Bod Péter Megyei Könyvtárnak hagyott ajándékba.
